V. FEJEZET. A részesség. 69. §. A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az: 1. a ki mást, a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábir (felbujtó); 2. a ki a büntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozditja vagy könnyiti, vagy annak előmozdítására vagy könnyítésére mást reábir; ugyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyujtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztositása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiusitása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd).(1) 70. §. Tetteseknek tekintendők mindazok, kik a bűntettet vagy vétséget együtt vagy közösen követik el. 71. §. A tettesek és azok felbujtói, az elkövetett bűntettre vagy vétségre határozott büntetéssel büntetendők,(2) 72. §. A bűnsegédek büntetésének megállapitásánál, a kisérletre vonatkozó szabályok (66. §.) szolgálnak irányul.(2) 73. §. Ha a tettes sulyosabb büntetés alá eső cselekményt követett el, mint a melyre a felbujtó reábirta: a sulyosabb beszámitásu cselekmény a felbujtót nem terheli. Ugyanazon szabály áll a bűnsegédekre nézve is. 74. §. Valamely tettes vagy részes személyes tulajdonságai vagy körülményei, melyek az elkövetett cselekmény büntethetőségét megszüntetik, büntetését enyhitik vagy sulyosbitják: a többi tettes és részesre nézve tekintetbe nem vehetők. VI. FEJEZET. A szándék és a gondatlanság. 75. §. Büntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. Ugyanez áll a vétségekre is, kivévén, ha a gondatlanságból (culpa) elkö– vetett cselekmény a törvény különös részében vétségnek nyilvánittatik. VII. FEJEZET. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok.(3) 76. §. Nem számítható be a cselekmény annak, a ki azt öntudatlan állapotban követte el, vagy kinek elmetehetsége meg volt zavarva, és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt.(4) 77. §. Nem számítható be a cselekmény, ha elkövetője, ellenállhatatlan (1) V. ö. 1879: XL. t. cz. 26. §. (2) V. ö. 1848: XVIII. t. cz. 4., 13. és 33. §§. (1880: XXXVII. t. cz. 7. §.); 1852. erd. sajtórendt. 33. §. (3) V. ö. 1879; XL. t. cz. 32. §. utolsó bekezd. (4) V. ö. 1893 nov. 1. 40,335. sz. igazs. min. rend. a bűnvád terhe alól elmebetegség miatt fölmentett és tényleg még elmebajos egyéneknek gondozás végett a közigazgatási hatóságokhoz átszolgáltatása tárgyában (1893. R. T. 2465.). V. ö. 1890: XI. t. cz. az igazságügyi orvosi tanácsról. erő, vagy oly fenyegetés által kényszerittetett arra, a mely saját, vagy valamelyik hozzátartozójának életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztette, a mennyiben a veszély másképen nem volt elhárítható. 78. §. Hozzátartozóknak tekintetnek: a fel- és lemenő ágbeli rokonok és sógorok, a testvérek, unokatestvérek és ezeknél még közelebbi rokonok, az örökbefogadó és tápszülők, az örökbe fogadott és tápgyermekek, a házastársak és jegyesek, testvérek házastársai s a házastársnak testvérei.(1) 79. §. Kizárja továbbá a cselekmény beszámíthatóságát a jogos védelem. Jogos védelem az: mely akár a megtámadottnak, akár másnak, személye vagy vagyona el'en intézett, vagy azt fenyegető jogtalan, és közvetlen megtámadásnak elháritására szükséges. A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodásból származott tulhágása nem büntettetik.(2) 80. §. Nem büntettetik a cselekmény, ha az, a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott, más módon el nem háritható, közvetlen veszélyből való megmentése végett, végszükségben követtetett el. 81. §. A büntetőtörvény nem-tudása vagy téves felfogása a beszámitást nem zárja ki. 82. §. Nem számíthatók be a büntettnek vagy a vétségnek tényálladékához tartozó, vagy annak sulyosabb beszámitását okozó ténykörülmények, ha az elkövető, a cselekmény elkövetésekor, azokról nem birt tudomással. A gondatlanságból elkövetett cselekményekre ezen szabály csak az esetben alkalmazható, ha az érintett körülmények nem tudása már magában nem képez gondatlanságot. 83. §. A ki a büntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik. évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható. 84. §. A ki akkor, midőn a büntettet vagy vétséget elkövette, életkorának 12-ik évét már tulhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt, azon cselekményeért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskoru azonban javitó-intézetbe való elhelyezésre itéltethetik, de abban életkora huszadik évén tul nem tartathatik.(@) 85. §. Ha az előbbi szakaszban meghatározott koru egyének, a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak annak bűnösségét felismerni: a következő szabályok szerint büntetendők: 1. halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt: két évtől öt évig terjedhető börtönnel; 2. öt évtől tizenöt évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő büntett miatt két évig terjedhető börtönnel, illetőleg hasonló tartamu államfogházzal; 3. más bűntett miatt: két évig terjedhető fogházzal; 4. vétség miatt rendőri büntetéssel.(^) A jelen szakasz értelmében büntetendő egyénekre nézve hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapitható meg. (1) V. 6. 13., 18), 343, 378. Sự. (2) V. ö. Hk. III. 1., 2.. 21–24. cz. (3) V. ô. 243. C. (4) V. ö. 1879: XL. t. cz. 32. §. 86. §. Az előbbi szakasz szerint büntetendő egyének szabadságvesztésbüntetésük egész időtartama alatt a többi foglyoktól elkülönitendők. 87. §. A ki a bűntett elkövetésének idején életkorának huszadik évét még nem haladta tul, halálra vagy életfogytig tartó fegyházra nem itélhető. 88. §. Siketnémák, ha cselekvésük bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birnak, bűntett vagy vétség miatt nem büntethetők. 89. §. A büntetések kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással biró sulyositó és enyhítő körülmények. 90. §. Ha a sulyositó körülmények, számuk vagy nyomatékuk tekintetében tulnyomók: a büntetésnek az elkövetett cselekményekre megállapitott legmagasabb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó. 91. §. Ha pedig az enyhitő körülmények tulnyomóak: cselekményre a megállapitott büntetésnek legkisebb mértéke megközelítendő vagy alkal mazandó. lly esetben a halálbüntetés életfogytig tartó fegyházra, az életfogytig tartó fegyház pedig tizenöt évire változtatandó. 92. §. Ha az enyhitő körülmények annyira nyomatékosak, vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményekre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul sulyos lenne ez esetben ugyanazon büntetési nem a legkisebb mértékig leszállitható, és ha ez is tulszigoru volna határozott időtartamhoz kötött fegyház helyett börtön, börtön helyett fogház, fogház helyett pénzbüntetés, ezen büntetési nemek legkisebb mértékéig állapitható meg.(1) Halálbüntetés helyett tizenöt évi, életfogytig tartó fegyház helyett pedig tiz évi fegyháznál kisebb büntetés a jelen §. esetében sem állapitható meg. 93. §. Határozott ideig tartó fegyház helyett az előbbi szakaszban megjelölt eseten kivül is, börtön állapitandó meg; ha a bűnös agg koránál vagy testi gyöngeségénél fogva, a fegyházbüntetés egyátalán tulságosan sulyosnak mutatkoznék. Ez esetben azonban a börtönbüntetésnek tartama: a határozott ideig tartó fegyházbüntetés legmagasabb mértékéig felemelhető. 94. §. A vizsgálati fogságnak vádlott hibáján kivüli hosszu tartama, a szabadságvesztés vagy pénzbüntetésbe beszámitandó; s az itéletben mindenkor kiteendő, hogy ez által a büntetésből mennyi vétetett kitöltöttnek. Annak meghatározásánál azonban : a szabadságvesztés-büntetéseknél, a vizsgálati fogság a büntetésnek legfölebb egyenlő tartamu idejét pótolhatja. VIII. FEJEZET. A bünhalmazat. 95. §. Ha valamely cselekmény a büntetőtörvény több rendeletét sérti : ezek közül az lesz alkalmazandó, mely a legsulyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapitja meg.(2) (1) V. ö. 1486: LV. t. cz.; 1492: LXXXIV. t. cz ; Hk. II. 55.; 1840: IX. t. cz. 41. §.; 1868: XL. t. cz. 42. §. (2) V. ô. 111. S. 96. §. Ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el: az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki. Az összbüntetés a bűnös által elkövetett cselekményre meghatározott legsulyosabb büntetési nemben állapitandó meg; ha az határozott időtartamu szabadságvesztés-büntetésben áll, ennek leghosszabb tartama, a következő §§-ban megállapitott megszoritásokkal felebb emelhető. 97. §. Vétségek, vagy vétségek és kilágások halmaza esetében: az azokra megállapitottak közül, a legsulyosabb büntetés alkalmazandó, és a legsulyosabbra kiszabott szabadságvesztés-büntetés: egy évvel felemelhető. (1) 98. §. Büntett és más büntetendő cselekmények halmazánál, a bűntettnek büntetése alkalmazandó és a büntettre megállapitott, határozott időtartamu szabadságvesztés-büntetés, a többi cselekmény sulyosságához képest, két évvel felemelhető. 99. §. Büntetteknek, vagy ezeken felül más büntetendő cselekményeknek halmazánál, az azokra megállapitottak közül, a legsulyosabb büntetés alkalmazandó, és ha az határozott időtartamu szabadság-vesztés büntetés: annak leghosszabb tartama 5 évvel felebb emelhető. 100. §. A 98. és 99. §§. esetében a felemelt szabadságvesztés-büntetéstizenöt évet nem haladhat tul. 101. §. Különböző nemü szabadságvesztés-büntetések között, a bűntettekre megállapitott, - s ez utóbbiak között a hosszabb tartamu tekintendő sulyosabbnak. Ha tartamuk egyenlő, a 20. §-ban megállapitott sorrend határoz. Ha mindazonáltal államfogházzal és fegyház- vagy börtönnel büntetendő cselekmények halmazánál, az államfogház a leghosszabb tartamu: ezen büntetés a fenforgó cselekményekre szabott, és ahhoz időtartamára nézve legközelebb álló szabadságvesztés-büntetés nemére, és ezen nemben az államfogház tartamával arányos időtartamu büntetésre változtatandó át, melyet a biró határoz meg. Ezen §. rendeletei több vétségek, vagy vétségek és más büntetendő cselekmények halmazánál is alkalmazandók. 102. §. A pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg. Ha többrendbeli pénzbüntetés helyett szabadságvesztés-büntetés állapittatik meg ennek tartama a 53. §-ban meghatározott különböztetések szerinti tartam kétszeresét nem haladhatja tul. 103. §. Ezen törvénynek a hivatalvesztésre, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére, a kiutasitásra s az elkobzásra vonatkozó rendeletei az 57. §. korlátai között alkalmazandók még akkor is, ha azok a törvény különös részében az elkövetett cselekménynek habár csak egyikére vannak is megállapitva. 104. §. A jelen fejezetben foglalt határozatok akkor is alkalmazandók : 1. ha valaki külön itéletek által több rendbeli szabadságvesztés-büntetésre itéltetett; 2. ha az elítélt, szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása alatt, már (1) V. ô. 235., 237., 280., 280., 287., 324, 323., 33)., 349., 424. §8. jogerejű elítéltetése előtt elkövetett más büntetendő cselekmény miatt, határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre ujolag itéltetik el. IX. FEJEZET. A bünvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok.1) 105. §. Kizárja a bűnvádi eljárást : 1. A bűnös halála ; 2. a királyi kegyelem; (2) 3. az elévülés (3) 106. §. Az elévülés kizárja a bűnvádi eljárás megindítását : 1. husz év elteltével, ha az elkövetett bűntettre halál, vagy életfogytig tartó fegyház; 2. tizenöt év elteltével, ha az elkövetett bűntettre tiz éven felüli szabadságvesztés-büntetés; 3. tiz év elteltével, ha az elkövetett bűntettre öt éven felüli szabadságvesztés büntetés; 4. öt év elteltével, ha az elkövetett büntettre kisebb büntetés van megállapitva. Vétségekre nézve a bűnvádi eljárás megindítása három év elteltével évül el. 107. §. Az elévülés kezdetét veszi: 1. a bevégzett bűntettre vagy vétségre nézve: a véghezvitel napjával; 2. a megkisérlett bűntettre vagy vétségre nézve, a véghezvitelre irányzott utolsó cselekmény elkövetésének napjával. 108. §. Az elévülést félbeszakasztja a biróságnak, az elkövetett bűntett vagy vétség miatt, a tettes vagy részes ellen irányzott határozata vagy intézkedése. A határozat vagy intézkedés napján azonban az elévülés ujra kezdetét veszi. Az elévülés csak azon egyénre nézve szakad félbe, kire a biróság intézkedése vonatkozik. 109. §. Ha az eljárás megindítása vagy folytatása, valamely előzetes kérdésnek hatósági elintézésétől függ: az elévülés az előzetes kérdés jogerejü elintézéseig nyugszik. 110. §. Büntett vagy vétség miatt, mely csak a sértett fél inditványára üldözhető, a jogositottnak inditványa nélkül a bűnvádi eljárás meg nem inditható.(4) 111. §. Ha mindazonáltal a 95. §-ban meghatározott esetben, olyan törvénysértésen felül, mely miatt a bűnvádi eljárásnak csak a magánfél inditványára van helye, olyan törvénysértés követtetett el, mely hivatalból üldözendő: ez utóbbira nézve a bűnvádi eljárás nem záratik ki az által, (1) V. ö. a büntetés kizárásáról uzsora vétség esetén: 1883: XXV. t. cz. 14. §. (2) V. ö. 1405: V., 1492: LXXXII., Hk. II. 9., 4563: LXIII., 1655: XXVI., 1715: XLVIII. és XLIX. t. cz. 5 1791: LVI. t. cz.; 1. továbbá: 1848: III. t. ez. 7. §. A kegyelmezési jog megszorításáról v. ö. 119. §. és 1848: III. t. cz. 35. §.; 1862 jun. 12. (1424. sz.) kir. leirat, a m. k. Curia kebeléből alakítandó kegyelmezési tanács iránt. (3) V. ö. 1879: XL. t. cz. 31. §., 32. §. utolsó bekezd., 1880: XXXVII. t. ez. 32. §. V. ö. még 1848: XVIII. cz. 28. §.; 1868: LIV. t. cz. 322. §. (4) A sértett fél indítványára üldözendő esetek iránt 1. 229., 238., 244., 245., 246., 255., 268., 312., 322., 327., 328., 332., 342., 343., 358., 361., 369., 389., 390., 413., 418., 420., 421. §§. |