által meghivatniok és az országgyülésen szavazattal birniok?" (1. §.) 28.)

,,Minthogy Magyarország Karai és Rendei négy rendbeli országlakosokból, azaz : főpapokból, zászlósokból vagyis országnagyokból, nemesekből és szabad városokból állnak," (2. §.) 29.)

,,hogy a szabad városok is, kiváltságaikban és a Karok és Rendek számában megtartassanak, igazságosnak itélik az országos Rendek; és hogy követeik az országos Rendek közt helylyel és szavazattal birjanak, azt is méltányosnak tartják az szág Rendei." (10. §.) 30.)

A TÖRVÉNY KÖTELEZŐ EREJE.

4) A második rész 5. címe a törvények kötelező erejéről:

,,Ha kérdeztetik, kiket köteleznek a rendeletek (törvények) és végzemények? Tudni kell, hogy először kötelezik magát a fejedelmet, ki azokat a nép kivánatára kibocsátotta,

,,aztán köteleznek minden, a fejedelem törvényhatósága alatt levőket." 31.)

KORONÁZÁSI ESKÜ.

Minthogy azonban a királyok az ország alaptörvényeinek csonkítatlan fentartására egy szentebb kötelezettség által is ösztönöztetve érezték magukat, idővel II. és III. Endre királyok példájára, kiknek elsőbbike,

megkoronáztatása alkalmával, a mi némelyek szerint azelőtt szokásban nem volt, esküt tett arra, hogy országának jogait és koronájának méltóságát sértetlenül fenntartandja; az utóbbi pedig azonkivül az országos Rendeket jogaik megőrzését illetőleg egy külön koronázási kötlevél (decretum inaugurale) által is biztosítá - ezen clőzmények után - mondom idővel törvényleg behozatott, hogy a király, megkoronáztatásakor, mint Angliában, különös eskü letétele mellett fogadalmat tegyen arra, hogy az ország törvényeit és szabadságait, különösen pedig II. Endre király arany bulláját sértetlenül fentartandja; erre vonatkozik az első rész 9-dik cimének következő két pontja:

,,A nemesek senki másnak hatalma alatt nincsenek, mint a törvényesen megkoronázott fejedelemé (királyé) alatt (4. §.); melynek (II. Endre király aranybullájának) megtartására minden magyar király mielőtt a szent koronával feje megkoronáztatnék, hitet szokott) letenni." (6. §.) 32.)

Kétséget nem szenved, hogy itt az eredeti szövegben a „solet" ige egy jelentőségü a,,debet"-tel (kell, tartozik), minthogy egy ős régi törvényes szokásról van szó; már pedig a törvényes szokások, ha valahol, ugy bizonyára és kiválólag Ma gyarországban ugyanazon kötelező erővel birtak, mint a legjobb alakban kibocsátott irott törvények.

Ez volt Magyarország alapjogainak és Rendeinek állása, midőn I. Ferdinánd, mint első király az ausztriai Házból, a mohácsi gyászos napon elesett

II. Lajos halála által meg üresült magyar rályi trónra lépett.

ki

A magyar közjog szempontjából bizvást hallgatással mellőzhető a történetirók által oly nagy buzgalommal fejtegetett és a legujabb időben is több oldalról megpendített kérdés: valjon I. Ferdinánd a magyar országos Rendek szabad választása folytán, vagy pedig egy, az ő vagy atyja I. Miksa császár és II. Ulászló magyar király közt kötött örökösödési szerződés erejénél fogva lépett-e a magyar trónra? Minthogy kétséget nem szenved, hogy ő épp ugy, mint minden utódai az ausztriai Házból egészen I. Lipótig bezárólag, ki alatt az ausztriai Ház fitrónöröklése Magyarországban országgyülésileg elhatároztatott, - magukat Magyarország nem öröklő, hanem választott királyainak tarták, és az ország által is ilyenek gyanánt tekintettek és ismertet tek el; bizonylatát szolgáltatja ennek, nevezetesen vonatkozva I. Ferdinándra, a Corpus Juris Hungarici, melynek nem csak szigoruan kezelt censura mellett, hanem az ő és Háza jogait oly buzgón őrző I. Ferenc császár és király különös szabadalmával 1822-ben eszközlött kiadásában, az I. Ferdinánd alatt kibocsátott törvények bevezetéseül szolgáló történeti jegyzetekben, I. Ferdinándról világosan az mondatik, hogy ,,Magyarország királyává helyesen megválasztatik," és hogy már iránta hajlammal viseltető majdnem öszszes országnagyoknak ujból királylyá kikiáltatik." (5. §.) 33.)

KORONÁZÁSI ESKÜ.

Miután I. Ferdinánd ekként királylyá megválasztatott, midőn 1527-ik évi nov. 3-án Székes-Fehérvárott megkoronáztatnék, a következő esküt tette le, mely a Corpus Juris Hungarici-ba is beigtattatott : ,,Mi Ferdinánd Magyarország királya, esküszünk, hogy Istennek egyházait, a főpapokat, zászlósokat, nemeseket, szabad városokat és minden országlakósokat mentességeikben és szabadságaikban, jogaikban, kiváltságaikban, és régis jóváhagyott szokásaikban megtartandjuk és mindnyájuknak igazságot fogunk szolgáltatni; néhai fenséges II. András király rendeleteit (arany bulláját) megtartandjuk, Magyarországunk határait, s mindazokat, a mik bárminő joggal vagy címmel hozzá tartoznak, el nem idegenítjük, meg nem csorbítjuk, hanem, a mennyiben tőlünk kitelik, növelni és kiterjeszteni fogjuk, és mindent megteendünk, a mit Magyarországunk közjavára, tiszteletére, és gyarapítására igazságosan megtehetendünk." 34.)

Egészen rendjén van, hogy ezen esküben I. Ferdinánd örököseinek kötelezettségéről semmi említés nem tétetik; mert, minthogy Ferdinánd az akkor Magyarországban még gyakorolt szabad királyválasztási jog mellett fennálló alkotmány ezen féltékenyen védett elvének még saját örökösei javára sem praejudicallhatott: esküt sem tehetett annak megtartására az ő részükre, mire csak azon esetben lehetett volna kötelezni ezeket, ha megválasztatásuk magyar királyokká előre biztosíttatott volna,

A BÉCSI BÉKEKÖTÉS.

Körülményes fejtegetése azon eseményeknek és okoknak, melyek nevezetesen az ország felső vidékeire kimondhatatlan nyomort és inséget árasztott Bocskay-féle polgárháborút előidézték, valamint magának a háborúnak elbeszélése igen hoszadalmas és ezen fejtegetés rendeltetésével korántsem levén ösz szeegyeztethető, itt mellőzzük. Elég csak azt megjegyeznünk, hogy, midőn Rudolf király (e néven a második római császár) az 1604-ki magyar országgyülésen hozott törvénycikkekhez még egyet, a 22-ket, a vallásügyeket illetőleg, az országos Rendek tudta és beleegyezése nélkül és mint magát kifejezte: ,jó szántából, és királyi teljhatalmából" hozzácsatolt, az elégületlenségnek ürügyül szolgált, az ország éjszakkeleti megyéiben azon fegyveres felkelésre, melynek élére Bocskay István erdélyi fejedelem állott.

Az ellenségeskedések megszüntetését célzó alkudozások Mátyás ausztriai főherceg mint Rudolf meghatalmazottja, és Bocskay megbizottja a később nádorrá megválasztott Illésházy István közt szövettek, és a Bécsben 1606. jun. 23-kán aláirt békekötésre vezettek. Minthogy a Corpus Juris Hungarici-ban,,Bécsi békekötés" (Pacificatio Viennensis) cím alatt előforduló, és az 1608-ki országgyülésnek a koronázás előtt hozott törvénycikkeiben tüzetesebben értelmezett békekötés, Magyarország alkotmányos szabadságának, főleg a vallásügyben uj