az első pontban, a koronázást hat hónap alatt a trónralépés után megtartatni parancsoló 1790-1791: 3. törvény cikkre e szavakkal: „A koronázást az 1790. és 1791-ki országgyülés harmadik törvénycikke értelmében megtartandjuk," 112.) - világosan hivatkozó, a többiben pedig mind tartalmára, mind szövegére nézve II. Lipót koronázási hitlevelével tökéletesen nemcsak megegyező, de még határozottabb értelmű koronázási diplomáját kibocsátá, és a szokásos esküt letette, ugyanazon évi junins 6-án ünnepélyesen meg is koronáztatott.

MAGYARORSZÁG SARKALATOS JOGAINAK MEGUJITOTT MEG

ERŐSITÉSE

I. Ferenc ezen idő óta 1811-ig, a majdnem szakadatlanul tartó háború fegyverzaja közt is, még hat országgyülést tartott ugyan, és nevezetesen 1796. 1802. 1805. 1807. 1808. és 1811-1812-ben; de később az országgyülés mellőzésével is adókat rovatott ki, és ujoncoztatott is, külön e célra kinevezett királyi biztosok által.

De minthogy ez az országot észrevehető izgultságba hozta, s a Karok és Rendek e miatt érzékeny panaszt tettek mind a megyegyüléseken, mind pedig a tizenhárom évi szünetelés után 1825.ben Pozsonyba egybehivatott és 1827-ig tartott országgyülésen, I. Ferenc lecsillapitandó a nyugtalan kedélyeket, az egybegyült országos Karokhoz és Rendekhez intézett leiratokban nem mulasztá el ezeket a törvények és alkotmányos formák ezentúli sérthetetlen megtartásáról biztosítani, mely biztosítások törvénycikkekké

szerkesztve az 1825-1827-ki országgyülésen alkotott törvényeknek következő három cikkét képezik:

AZ ALKOTMÁNYOS ALAPTÖRVÉNYEK SÉRTHETETLEN

MEGTARTÁSÁRÓL ÁTALÁBAN.

,,A Karoknak és Rendeknek az alaptörvények érvényökben fenntartása iránt való és a mult eseményekből (az adót és ujoncozást illetőleg tett és fennebb említett országgyülésén kivüli rendszabályokból) származó aggodalmuk megnyugtatására: Ö felsége tökéletesen meg levén győződve a felől, hogy a király és ország boldogsága a törvények pontos megtartásán és épségén alapszik, és ha vagy a király vagy az ország Rendei jogaiból valami elvonatik, a törvények és az ország törvényes rendszerének százados gyakorlat által megerősített építménye aláásatik, kegyelmesen kinyilatkoztatni méltóztatott: hogy legfőbb gondjai közé sorozza az országnak, koronázási esküjével megerősített alkotmányát minden időben oltalmazni és megtartani, és azért az 1791-ki 10. 12. és 19 törvénycikkekket (az ország függetlenségéről, a törvényhozási, birói és végrehajtó ha talomról, és az országgyülés adómegajánlási jogáról szóló t. cikkeket) mind maga állandóan megtartandja, mind mások által is megtartatandja“ (1827. III.) 113.)

A FENNEMILTETT 179,-KI 19. TÖRVÉNYCIKK SÉRTETLEN MEGTARTÁSÁRÓL.

„Ö felsége biztosítja a Karokat és Rendeket, hogy bármely nevezetű adó és segedelmek tárgya, akár pénzben, akár természetményekben, vagy ujon

cokban semmi, még rendkivüli esetekben sem fog megvonatni az országgyülési tárggyalástól; sem pedig azon adóval, ennek országgyülésileg meghatározott nemét és mennyiségét illetőleg, országgyülésen kivül semmi változás sem fog tétetni, hanem az, a mint egyik országgyüléstől a másikig, az országgyülésen meghatároztatik, lesz behajtandó." (IV. c.) 114.) Végre

AZ ORSZÁGGYÜLÉSNEK MINDEN HÁROM ÉVBEN

"

MEGTARTÁSÁRÓL.

„ő felsége biztosítja a Karokat és Rendeket, hogy azokat, a mik az ország törvényeivel, nevezetesen 179-ki 13. t. cikkel a tartandó országgyülésekről rendeltettek, mulhatlanul foganatosítni fogja." (V. c.) 115).)

A mit I. Ferene itt igért, pontosan meg is tartá, a mi abból is kitetszik, hogy, midőn bekövetkezett az erre kiszabott idő, 1830 és 1832-ben országgyüléseket hivatott egybe; ez utóbbi alatt, mely még 1836-ban is folyvást tartott, I. Ferenc 1835. mart. 2-án kimult.

Atyjának dicső példáját V. Ferdinánd király, is (mint ausztriai császár e néven első) hiven követé ; ő ugyanis még atyjának életében az 1830-ki pozsonyi országgyülésen történt megkoronáztatásakor nem csak hogy kibocsátotta az ő, mind magát, mind utódait az ország alkotmányának és szabadságainak sértetlen megtartására kötelező, a koronázást hat hónap alatt a trónralépés után megtartatni rendelő, és az 1832-1836-ki országgyülés törvénytárába első cikk

gyanánt beigtatott koronázási hitlevelét, és nem csak hogy letette a koronázási esküt, hanem alkotmányos királynak ekként magára vállalt kötelességei érzetében mindannyiszor, valahányszor az erre törvényesen meghatározott idő bekövetkezett, nevezetesen, minthogy az 1832-ben egybehivott országgyülés csak 1836-ban fejeztetett be, 1839-40. 1843-44. és 1847-ben országgyüléseket is tartatott, és az országos ügyek vezetésében pontosan követte a korábban fenállott, vagy az ő országlása alatt tartott országgyülések által hozott törvényeket.

Azon számos üdvös törvények között melyek V. Ferdinánd király, hazánk aranykorát visszaidézni látszó országlása alatt,

a magyar nemzet nek alkotmányos és nemzetiségi fejlődésére nézve legnagyobb horderővel birnak, s méltán a sarkalatos törvények közé számíthatók,

a következők:

Az 1844. II. t. c. a magyar nyelv és nemzetiségről; (116).

Az 1844. III. t. c. a vallásügyben; 117.)

Az 1844. IV. t. c az átalános birtokképességről; 118.) és

Az 1844. V. t. c. az átalanos hivatalképességről. 119.)

Az idézett helyek és okmányok eredeti szövege.

1) A Béla király névtelen jegyzőjének VI. fejezete szerint, az ősszerződés latin szövege:

Primus status iuramenti sic fuit: ut quamdiu vita duraret, tam ipsis, quam etiam posteris suis, semper ducem haberent de progenie Almi ducis.

Secundus status iuramenti sic fuit: quidquid boni per labores eorum acquirere possent, nemo eorum expers fieret.

Tertius status iuramenti sic fuit: ut isti principales personae, qui sua libera voluntate Almum sibi dominum elegerant, quod ipsi et filii eorum nunquam a consilio ducis et honore regni omnino privarentur.

Quartus status iuramenti sic fuit: ut si quis de posteris eorum infidelis fieret contra personam ducalem, et discordiam faceret inter ducem et cognatos suos, sangvis nocentis funderetur, sicut sangvis eorum fuit fusus in iuramento, quod fecerunt Almo duci.

Quintus status iuramenti sic fuit: ut si quis de posteris ducis Almi et aliarum personarum principalium iuramenti statuta ipsorum infringere voluerit, anathemati subiaceat in perpetuum.

A II. András decretumából vagy is az aranybullából idézett szakaszok :

2) Volumus etiam, quod nec nos, nec posteri nostri servientes capiant vel destruant favore alicuius potentis, nisi prius citati fuerint et ordine judiciario convicti. (2. §.)