csi és linci békekötések alapján az 1791. 26. törvény következendőkben bővittetik s illetőleg módosíttatik :

1. §. Kijelentetik, hogy azok, kik 18 éves koruk eléréseig az evagelika vallásban neveltettek, a nőszemélyek pedig férjhezmenetelök után, habár még ezen időkort el nem érték is, sem maguk, sem maradékaik, vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek.

2. §. A jelen törvény kihirdetése után keletkező azon vegyes házasságok is, melyek evangelikus lelkipásztor előtt köttetnek, törvényesek.

3. §. Azon vegyes házasságok, melyek romai katholikus és ez evangelika vallás bármelyikéhez tartozó felek között az 1839. évi martius 15-dik napjától kezdve, a folyó 1844. évi november 10-ik napjáig köttettek, és nem római katholikus, hanem az evangelika vallás bármelyikének lelkipásztora által adattak össze, törvényesitetteknek jelentetnek ki.

4. §. Az illető törvényhatóságok kötelesek a jelen törvény kihirdetésétől számítandó egy év alatt ily házasságokat hitelesen összeiratni: az összeirást a felek és maradékaik jövő biztosítása végett levéltáraikba betétetni, s mennyiben a házasságok az illető egyházi anyakönyvbe beirva nem lennének, ezen anyakönyvbe beiratni.

5. §. A római katholika vallásból az evangelika vallások bármelyikére leendő átmenet eseteit illetőleg rendeltetik :

6. §. Az átmenni kivánó ebbeli szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében azon vallásbeli lelkipásztor előtt, kinek egyházi községéhez addig tartozott, nyilatkoztassa ki.

7. §. Ezen első kinyilatkoztatástól számitandó négy hét eltölte után ugyanazon, vagy más, szinte általa meghivott két tanu jelenlétében, ugyanazon egyházi községnek lelkipásztora előtt, ujolag nyilatkoztassa ki: hogy átmeneti eltőkéllett szándéka mellett továbbá is megmaradott.

8. §. Az átmenni akaró mind első mind másod-izbeni

nyilatkozata felől azon lelkipászortól, ki előtt átmeneti szándéka irányt nyilatkozott, mindkét izben külön-külön bizonyságlevelet kérjen.

9. §. Ha a lelkipásztor a kivánt bizonyságlevelet akár a 6-dik, akár a 7- dik §§-ok esetében bármi oknál fogva azonnal ki nem adná: mind az első mind a másod ízben tett nyilatkozat felől bizonyságlevelet a jelenvolt tanúk adjanak.

10. §. Az átmenni akaró a 8-ik vagy a 9-ik §. rendelete szerint vett bizonyságleveleket azon vallásbeli lelkipásztornak, mely vallásra általmenni szándékozik, bemutatván, ez által az átmenet egy vallásról a másikra teljesen befejeztetett. Ezen bizonyságlevelek előmutatása nélkül azonban

az átmenet meg nem történhetik.

11. §. A megtörtént átmenetek esetei az illető püspöki hivatalok által a helytartótanács utján tudomás végett félévenkint fognak ő Felségének bejelentetni.

képességről.

118.) Az általános birtok képess (1844 4. t. c. A nemesi javak birhatásának nemesekre kiterjesztéséről.) Az országban s kapcsolt Részeiben született, állandóan lakó, s törvényesen bevett bármely vallásu nem-nemes honfiak, általuk bármi cimen eddig szerzett, vagy jövőben szerzendő nemesi javakra nézve, nemesség hiánya miatti nem-birhatási ügyuton ezentu! nem háborgattathatnak.

-

119.) Az általános hivatalképességről. (1844 5. t. c. A nem-nemeseknek is minden közhivatalokra lehető alkalmazhatá sáról.) Az országban Az országban s kapcsolt Részekben született, vagy honosított, s törvényesen bevett bármely vallásu lakosoknak, akár kinevezéstől, akár választástól függő minden közhivatalokra leendő alkal mazásában az, hogy a nemesi osztályhoz nem tartoznak, akadályul nem szolgálhat.

Függelé k.

I.

Azon beszéd eredeti szövege, melyet Istenben üdvözűlt gróf C s á ky bibornok és kalocsai érsek tartott, midőn az általa vezetett országos küldöttség élén, 1723. é. julius 3-kán a, pozsonyi országgyülésnek a sanctio pragmatica elfogadásáról szólló határozatát, Bécsben, III. Károly király ő Felségének az összes cs. kir. udvari főméltóságok jelenlétében, felterjeszté.

Sacratissima Caesarea, Regiaq. Majestas, Domine, Domine Clementissime !

Ubi Majestas Vestra Sacratissima, per benignas Regales suas Universos Regni Hungariae Status et Ordines pro die 20. proxime praeteriti Mensis junii ad Generalem Regni Diaetam in Liberam Regiamque Civitatem Posoniensem clementer convocari fecisset, iidemque pro homagiali erga Majestatem Vestram obligamine eum in finem fideliter, numerosissimeque si unquam, nunc ibidem comparuissent, de more in Regno hoc Apostolico usitato, Divinoque Numini debito, ab invocatione ejusdem gratiae et auxilii negotiorum tractatum exordiri volentes, ipso die proxime praeterito Divi Ladislai, olim aeque Hungariae Regis (cujus munificentia ac liberali opera Episcopatus meus Varadiensis fundatus, Una et Capitulum extitit) in Templo Sancti Martini Episcopi Praepositurae non absimiliter meae, ubi nempe plerique gloriosissimae reminiscentiae Praedecessores ex Augustissima Majestatis Vestrae Domo, Progenitoresque, ac Ipsamet etiam Majestas Vestra, Una cum Augustissima Domina Nostra, Sacro Regni Diademate redimiti: persolutis de obligamine

Deo laudibus, in proximo, eoque primo Regnicolarum Diaetali consessu (certe non absque singulari Divini Spiritus aflatu per merita haud dubie Sancti Regis, cujus in festo Spiritum Sanctum, cum expositione Sanctissimi Corporis Christi, me Pontificalia exercente, invocavimus) omnes omnino Regni Status et Ordines Una voce, votoque, Uno Corde, et ore, sponte, non inducti, non persuasi, libere, deliberateque, ac benevole in id consenserunt, de eoque Majestati Vestrae Sacratissimae Humillime supplicandum esse censuerunt:

Ut Haereditarium Majestatis Vestrae pro sexu Masculino Hungariae Regnum cum omnibus Regnis ac Provinciis ad Sacram ejus Coronam pertinentibus, recuperatis, et Deo auspice recuperandis, in Casu (quem Deus optimus maximus clementer avertere dignetur) defectus sexus Masculini, nunc pro tunc et in Perpetuum, etiam pro sexu Foemine o clementer acceptare dignetur, servato semper per stirpes Primogeniturae Jure et Ordine.

Suadebant id summa gloriosissimae memoriae Progenitorum, et Praedecessorum, ipsiusquemet Majestatis Vestrae merita, fatigia curae, ac sollicitudines in eliberando e Barbarorum jugo, dilatando item, ac sublevando Regno hoc suo Apostolico impensae.

Suadebat inaestimabilis pro successivis quoque temporibus Paterna plane Regno summo cum solatio, vel ex ipsis Regalibus innotescens Providentia, securitatisque, et Tranquillitatis internae, ac externae sana ratio.

Suadebat exitiosa fatalium praecautio Interregnorum.

Suadebat praeteritorum, praesentium, futurorumque rememoratio, ac observatio, quo nempe in statu fuerit, ac respective sit, esscque vicissitudine rerum possit Regnum hoc, tot calamitatibus ab ipsis Sancti Protho-Regis Stephani temporibus agitatum.

Suadebat firmissima in Majestatis Vestrae Gratiam et Clementiam fides, ac spes.

Suadebant denique, persuaseruntque omnia, dum nihil penitus, quod rationi consentaneum in contrarium sit, occur

reret.

Et sane, cui enim alteri, omnibus rite pensatis, ac perpensis semet Coronamque suam Angelicam felicius devoveret Hungaria, quam Augustissimae Majestatis Vestrae Domui, tot Gloriosissimorum Imperatorum, et Regum faecundae Matri ?

Conveniebat non aliud ex omni Parte Consilium, quam ut sacra haec Corona, tot inter vicissitudines, et sui Periclitationes per Gloriosissimos Majestatis Vestrae Praedecessores, perque Ipsammet Majestatem Vestram defensa, tutata, conservata, sacrisque Augustissimae Domus Austriacae vefticibus tot saeculis ininterrupte inhaerens, non alio usque in finem saeculorum sinu, quam Augustissimae Majestatis Vestrae Posteritatis etiam conquiesceret.

Cui namque se confidere securius, in quo sperare tutius? hinc in quem amore ferri debuit ardentius? quem quaerere consultius? ubi se, suaque stabilire firmius? ubi firmari potuit stabilius? quam in Eucharistica Majestatis Vestrae Domo Augustissima, in qua non habet quod metuat, seu Regnum Apostolico-Marianum, seu Coronam Angelicam in aliud, quam Religionis Romano-Catholicae Caput, sicut erat in Principio, et nunc unquam devolvendam.

Exinde etenim firmissime credit, speratque Hungaria, tam suam, quam aliorum Majestatis Vestrae Regnorum, et Provinciarum Haereditariarum felicitatem, si sub Gloriosissimo Majestatis Vestrae Successorumque suorum utriusque sexus gubernio constituta, Sanctissime praemeditatam, cum iisdem nanciscatur Unionem.

Credit inquam, speratque indubie, non modo avitarum suarum Libertatum, et Praerogativarum, manutentionis, et Conservationis firmius stabilimentum, verum etiam uberiorem e Paterni Majestatis Vestrae Sacra