SÁRVÁRI FELSŐ VIDÊKI GRÓF SZÉCHENYI BÉLA ÚR, PÖLÖSKE ÉS SZENT GYÖRGY-VÁR ÖRÖKÖS KAPITÁNYA Ő MÉLTÓSÁGÁNAK, ELŐSZÓ. Valamint az 1790-dik évi alkotmányos rehabilitatió felejthetetlen korszaka, éppen ugy jelenleg országló szeretett Urunk Királyunk Ő Felségének azon fejedelmi okmánya, mely 1860-dik évi october 20-dikán Magyarország népeit a történeti jogalapon, az ősi alkotmány birtokába visszahelyezni szándékozott, csak a gyülésteremekben élénkítette a politikai vitákat, de az irodalom terére is átvitte a munkásságot, s a magyar államjognak tudományos és rendszeres megállapitását, az életben és iskolában, tetemesen előmozditotta. nem Innét van, hogy a kitünőbb magyar közjogi munkák nagy részét az 1790 körüli évekböl birjuk, s hogy az e téren utóbb 1847-ig, (sőt még a 48-dik évi események közben s után is, Bartal, gróf Cziráky, és Virozsil velős tollaikból) VI. latin nyelven megjelent jelesb müvek nyomán mind uj közjogi munkák irásában, mind a korábbi classikus iratok magyaritásában a legörvendetesb verseny keletkezett, ugy annyira, hogy tudományos irodalmunk ezen ága, (alkotmányos önérzetünk becsületére legyen mondva), jelenleg bármely más európai nemzet hasonló munkásságával bátran mérkőzhetik. S azon kiváló részvét, mellyel hazánkban, különösen e téren, az irodalmi tevékenység minden ujabb terméke fogadtatik, egyike azon jellemző vonásoknak, melyek a magyar nemzet alkotmányos öntudatát, politikai életszivósságát, s mély ragaszgodását ősi institutióihoz visszatükrözik. S eme részvétnek véltem én is ujabb igen kedves és hasznos táplálékot nyujtani, midőn azon szives engedelem folytán, melyet a halhatatlan emlékezetü gróf Széchenyi Istvántól, többrendbeli kiadatlan kéziratai közrebocsáthatására még életében nyertem, azon érdekes közjogi vázolatot is az olvasó közönségnek átadni elhatározám, melyet a legnagyobb magyar", az ország legkitünőbb státusférfiaival tanakodva, azon nehéz napokban állított egybe, midőn már megtört szivvel ugyan, de egyenlően sértetlen hűséggel Királya és Nemzete iránt, a fejedelem kiengesztelésén s a nemzet alkotmányos életének megmentésén tünődött. Első pillanatra kitünik, hogy a dicsőült eme vázolatban, kerülve a szokott rendszert és részletes kiterjeszke VII dést, egyedül történeti összefüggésében, s könnyen emlékezetben tartható velős rövidséggel, kivánta az ősi magyar állam- és közjog fejlődését és legnevezetesb sarkpontjait egybe foglalni, ismertetni. S épen az ily szerkezetben rejlik azon előny és érdem, mely e' dolgozatot közügyekkel foglalkozó vagy tanulni szerető hazánkfiai számára különösen becsessé teendi; s annak megjelenésére alig lehetett alkalmasb pillanatot választani, mint midőn már nemzeti életünk további sorsának eldöntése halaszthatlanná levén, minérdekünkben is alkuba kell mulhatlanúl bocsátkoznunk a körülmények hatalmával, s teljes ismeretével birnunk ősi sarkalatos törvényeinknek, mint a történeti jogalapnak, a végett, hogy a pragmatica sanctio szellemében megitélni tudjuk alaptörvényeink horderejét, s védni azokat, melyek a korona jogainak s az ország autonomiájának biztositása végett elidegeníthetlenek, s viszont szemügyre venni azokat, melyeknek óvatos módosítását vagy kiegészí tését az összes monarchia alkotmányossága, vagy is helyesebben mondva, a központi hatalom alkotmányos kezelése s a nagy egésznek érdeke elkerülhetetlenné teszen. Midőn tehát a legnagyobb magyar" gondos honszeretetének ez ujabb nevezetes emlékét közrebocsátva, annak számára a nemzet méltó kegyeletét igénybe veszem, mind a magyar közjog barátinak, mind a hazai történet dynasticus mivelőinek kedves szolgálatot véltem egyszers mind tenni, az által, hogy e könyvhez, a vállalkozó szel |