kell; a kamara ugyanis kétségtelennek tartja, hogy az eddigi eljárás, mely szerint a szegények ép úgy, sőt gyakran jobban voltak terhelve, mint a gazdagok, Isten haragját idézte fel az ország ellen. Továbbá az országban megtelepedett ráczok, ruthenek és oláhok ezentúl szintén fizessék az adót; illő ugyanis, hogy ők, kik az ország többi lakóival közös előnyökben részesülnek, és közös veszélyeknek vannak kitéve, a közterhekben is részesüljenek. Általán a király, az ország rendeinek hozzájárulásával, vonja vissza mindazon felmentvényeket, melyek úgy az adóktól, mint a kamarai nyereségtől, vámok- és harminczadoktól, alapos ok nélkül adattak.

Továbbá az alispánoknak, kik az utóbbi országgyűléseken megszavazott adók behajtására ki voltak küldve, szigorú büntetés alatt, tétessék kötelességükké, hogy a kamara előtt jelenjenek meg, és adjanak számot. Azok ellen, akik ezt megtenni makacsul vonakodnak, kímélet nélkül kell eljárni.

Mivel ekkoráig a király többeknek az adókból fizetéseket utalványozott, anélkül, hogy meggyőződést szerezett volna magának a felől, vajjon az illetők kiállítják-e a kellő számú hadakat, és e tekintetben sokféle visszaélések fordúltak elő; ezentúl az összes adó a királyi kincstárba szállíttassék, s azok a kik hadakat tartanak, a kamarától nyerjék fizetésöket, miután előbb a király által kirendelt biztosok hadaik felett szemlét tartottak.

Minthogy a sopronyi országgyűlés (1553). a királyt felhatalmazta, hogy bárhol állíthasson fel harminczadokat, és a kamara ennek folytán Galgóczon állított fel harminczadi hivatalt; a király ujíttassa meg a sopronyi végzést, és gondoskodjék arról, hogy azt mindenki tartsa tiszteletben. Továbbá minthogy a török területről és az Isabellát uraló részekből nagymennyiségű sót, marhákat és különféle török árúczikkeket szoktak a harminczad lefizetése nélkül a király területére behozni, és viszont innen különféle czikkeket, főleg gabonát és fegyvereket visznek ki: a király állapíttassa meg az országgyűlésen, hogy ezentúl az ily behozott és kivitt czikkek is a harminczad alá esnek; fegyvereket pedig és élelmi czikkeket az ellenség területére kivinni nem szabad.

A kereskedést űző vagy kereskedőkkel társuló nemesek,

kik a harminczad fizetése alól kivonják magukat, és a tisztviselők, kik a kamarának beszámolni vonakodnak, ekkoráig csak hosszú per utján voltak kényszeríthetők, hogy tartozásuknak eleget tegyenek; gondoskodni kell arról, hogy erre őket rövid uton is rá lehessen venni. A kereskedőktől a nagy vámok miatt számos panaszok érkezvén a királyhoz, a rendek mondják ki, hogy a régi vám-díjak változatlanúl fenntartandók.

A kamara nem tartja ugyan a maga hivatásához tartozónak, hogy a jobbágyok költözési szabadsága tárgyában felszólaljon; de mivel tapasztalja, hogy az ez iránt alkotott országgyűlési végzéseket nem tartja meg, és a földesurak magaviselete Isten haragját idézi fel az ország ellen: ajánlja, hogy a király az országgyűlésen a korábbi törvényeket újíttassa meg. Többféle hátrányokat szül az is, hogy a bírák és itélőmesterek a bírságok kétharmadát maguknak tartják meg, és az általuk kiállított oklevelekért nagy díjat szednek, egy ritkán írott ívért egy forintot számítván; a király tanácskozzék a rendekkel arról, hogy a bírák és itélőmesterek a kincstárból rendes fizetést nyerjenek, a bírságok pedig, a kincstárba folyjanak.

Végre minthogy a végvárak birtokosai, bár a várakhoz tartozó jószágokból jelentékeny jövedelmet élveznek, ebből azokra semmitsem fordítanak, hanem folytonosan a királyt zaklatják a rendek intézkedjenek, hogy ama várak szükségeiről kötelesek legyenek maguk gondoskodni.1)

Azonban a király nem látta időszerűnek ezen pontokat a propositiókba felvenni; úgy látszik, az volt óhajtása, hogy az országgyűlés lehető rövid idő alatt fejezze be tanácskozásait.

A rendek csak csekély számban jelentek meg, 2) és több

1) A kamara felterjesztésének eredeti példánya a bécsi titkos levéltárban.

L. Irományok. II. szám.

2) A lőcsei követ június 10-én irja, hogy a király e napon fogja >> sein Willen den versamleten, der wenig sein, für tragen.« (Lőcse város levéltárában.) A rendek magok egyik feliratukban kiemelik, hogy »Status et Ordines Regni, qui nunc perpauci hic sunt,« magokat uj törvények alkotására és a régi jogok módosítására nem tartják illetékeseknek. A jelenlevő megyei követek közül egyiknek sem ismerjük nevét. Nagyszombat város követei: Kazdagh Balázs és Thewrek Imre, kiknek magyar követ, jelentéseik ki vannak adva a » Magyar Nyelvemlékek« között; II. 130–133.

napig várakoztak a királyra. Ez, ifjabbik fia Károly főherczeg kiséretében, jónius 9-én hajón érkezett meg. 1)

Másnap maga köré gyűjtötte a rendeket és bemutatta propositióit.

Minthogy a korábbi országgyűléseken ismételve és tüzetesen előadta: mit tett és menynyit áldozott Magyarország érdekében, feleslegesnek tartja azt ismételni, és annak elmondására szorítkozik, a mit a közelebb tartott gyűléseken Magyarország számára kieszközölt; ugyanis mind a regensburgi birodalmi gyűlés, mind a csehországi rendek jelentékeny segélyt igérték. És minthogy ekként a külországok oly készséggel hoznak áldozatot, illő, hogy a magyar rendek is teljesítsék kötelességöket. Intézkedjenek mindenekelőtt a közfelkelésről; mert habár a korábbi országgyűlések is alkottak e tárgyban végzéseket, azóta fontos változások állottak be, a mennyiben az ország némely részei a töröknek hódoltak meg, és több helyen nyilt lázadás tört ki. Továbbá a véghelyek fenntartása folyvást nagy költséget igényel; a király ekkoráig sajátjából nagy öszszegeket fordított e czélra, de bár jövőben sem fogja megvonni hozzájárulását, szükséges, hogy a rendek is ajánljanak meg adót, és a romlásnak indúlt erődítmények kijavítására ingyenmunkákat. Végre gondoskodjanak arról is, hogy háború esetén a hadsereg élelmi szerekben hiányt ne szenvedjen. 2).

A propositiók felolvasása után, a király élő szóval is buzdította az egybegyűlt rendeket áldozatkészségök bebizonyítására. 3)

Még ugyanazon napon délután az urak, a megyei és városi követek Oláh Miklós primásnak lakására hivattak meg, hol

11. 9. Bártfa követe: Keyl Márk. Löcse város követei: Hyllt Balázs és Kempler Balázs. Körmöcz városáe: Masckho Boldizsár mester és Nuntaller János.

1) Lőcse város követének junius 10-iki jelentése.

2) A kir. propositiók egykorú példánya a bécsi titkos levéltárban. L. Irományok. III. szám. (Úgy látszik, ezen példány nem egészen egyez meg azzal, a mely az országgyűlésen felolvastatott. Ebben ugyanis mint a bártfai követ június 12-iki jelentéséből kitünik a regensburgi gyűlés által megajánlott lovasok és gyalogok száma meg volt említve.)

3) Erről az országgyűlés felirata tesz említést.

Forgách Ferencz nagyvárádi püspök, mint az 1556-ik évi országgyűlés által a birodalmi gyűlésre küldött követségnek feje tett jelentést. Előadta, hogy a gyűlés kérelmeiket figyelemmel hallgatta meg, és 8000 lovas meg 40000 gyalog kiállítására nyolcz havi zsoldot ajánlott meg. 1) Egyúttal bemutatta a birodalmi rendeknek a magyar országgyűléshez intézett válasziratát. 2)

Ezen jelentés nem gyakorolt a gyülekezetre oly örvendetes hatást, mint tartalma után következtetni lehetne. A rendek már ismételve tapasztalták, hogy a birodalom által igért segély papiron maradt, minélfogva bizalmatlansággal fogadták az újabb ajánlatokat.

Annyi bizonyos, hogy azok a rendek hangulatára semmi befolyással nem bírtak. E hangulat igen komor, sőt elkeseredett volt. Az ország sokféle és mindinkább súlyosbodó szenvedései, melyeknek orvoslásán az országgyűlések eredménytelenűl fáradoztak, végre a kétségbeesés küszöbére vezették a

nemzetet.

Mindenki érezte, hogy elérkezett a komoly elhatározások ideje. És úgy látszik, e válságos napokban, a főrendek és követek között teljes egyetértés uralkodott. Mert már két nappal az országgyűlés megnyitása után létrejött azon nagyhorderejű megállapodás: hogy mindaddig nem bocsátkoznak a királyi propositiók tárgyalásába, míg a királyi hadak által okozott károknak megtérítése, és jövőben a katonák között szigorú fegyelemnek fenntartása iránt biztosítást nem nyernek.

A rendek ugyanis június 12-iki feliratukban, hálájukat, fejezték ki ugyan a királynak buzgalma- és áldozatkészégeért ;

...

1) A nagyszombati követek június 11-iki jelentésében olvassuk : >Tegnapi napig semmi gyülekezéssek avagy zóllások nem volt az orzágnak, . . . hanem tegnap ebéd után három órán az urak, kik itt vannak, az varmegyekből és az zabad varosokbol valaztot emberek ersek uram hazaban begyültenek volt . . . Az minemü keveteket Rezembe (Regensburgba) kültenek volt, azok mi válazzal jartanak.. az sommája revédeden ez...« A körmöczi követek június 12-iki jelentése is röviden említést tesz ezen űlésről.

...

2) A körmöczi követek idézett jelentésében olvassuk, hogy a nagyváradi püspök »auch der Reichsständ adhortacion und schreiben publiciret. Ezen válasziratot nem ismerjük.

elismerték továbbá, hogy a propositiókban foglalt négy kivánat teljesítése az ország védelmének mellőzhetetlen feltétele: mindazáltal mielőtt azoknak tárgyalásába bocsátkoznának, szükséges, hogy a király hárítson el egy nehézséget, melynek fennmaradása mindent, bármit végezzenek is a királyi kivánatok tárgyában, sikertelenné tenne.

E nehézség nem más, mint az ország összes nemes és nemnemes lakóinak hihetetlen elnyomatása, melyet már több év óta szenvednek, és pedig különösen a király hadaitól, a melyek pogány zsarnokok módjára bűntetlenül követtek el számtalan rablást, szentségtörést, gyilkosságot, gyújtogatást és egyéb bűntényeket. Sőt a várak őrségeinek vakmerősége odáig terjed, hogy több helyütt, a törökök nyomaiba lépve, magok között felosztják a körülfekvő helységeket, és osztályrészükben, fizetés nélkül, elvisznek mindent, a mit találnak; a szegény jobbágyoknak gyakran ruhájukat és a legszükségesebb eszközöket sem hagyva meg; a zsákmánynyal pedig nyilvánosan kereskedést űznek. Kassa táján megtörtént, hogy 100 szarvasmarhát 60 talléron, 100 lovat 100 talléron, 100 sertést 6 talléron bocsátottak áruba. És mindez nem lázadók birtokain történik, miként a királyt hihetőleg informálják, hanem olyanok jószágain, kik kezdettől fogva állhatatosan ragaszkodnak hozzá. Ha valaki lépéseket tesz, hogy elrablott ingóságait visszaszerezze, azt kegyetlenül elverik, sőt néha életétől is megfosztják. A királynak rendeleteit semmibe sem veszik. A mennyiben pedig az ország törvényeire történik hivatkozás, nyiltan kijelentik, hogy azokkal nem gondolnak, mert nekik egészen más utasításaik vannak.

61

Hasonló zaklatások fordúlnak elő a királyi városokban is. A polgár már saját házában sem érezheti magát biztosságban. Csak nem rég egy kassai polgárt házában öltek meg.

Továbbá a végvárak kapitányai a királytól szabályellenes módon rendeleteket eszközölnek ki, melyek értelmében a jobbágyokat nagyobb és terhesebb munkákra szorítják, mint a törvények engedik.

A rendek ezek után kérdezik, hogy ha a korábbi törvények ily módon tartatnak meg, mikép lehetne remélleni, hogy a most alkotandók meg fognak tartatni?