minden alkalommal hivei iránt kegyelmesnek és bőkezűnek mutatni magát«. A még függőben levő magánkérelmekről külön leiratban közlé elhatározását. 1) A főrendek most már szívesen meghajoltak volna a király akarata előtt. De a köznemességet az elért eredmények nem elégítették ki. És keresztülvitték, hogy egy harmadik felirat intéztessék a királyhoz. Azon kérelemmel fordultak hozzá, hogy a lefoglalt jószágokat ha jogos birtokosaik azokért pénzt vagy egyenértékü birtokokat elfogadni nem akarnának, haladék nélkül bocsássa vissza. Azon megjegyzésére, hogy nagy költséggel szerezte vissza ama jószágokat, válaszolják, hogy a király csak kötelességét teljesíti, midőn azt, a mit az ellenség elfoglalt, visszaszerzi és híveinek visszaadja. Ha mindent, a mit visszaszerez, magának akarná megtartani, úgy a rendek hasztalanul áldoznák vagyonukat és véröket az ország védelmére. A száraz vámok eltörlését elrendelő törvényeket megújítván, ismételik az azokban foglalt kérelmet, hogy a király saját birtokain kezdje meg azok végrehajtását. Minthogy a leleszi prépost egyházának idegen kézre jutott jószágait maga visszaváltani nem képes, a megyék pedig nem hajlandók a váltságdíjt előállítani: a királyt kérik fel, hogy e birtokokat legalább részben váltsa vissza. 3) Azon éles megjegyzések, melyeknek kiséretében a rendek az elfoglalt jószágok visszaadását sürgették, meggyőzték a királyt arról, hogy állhatatosan ragaszkodva álláspontjához nagy elkeseredést idézne elő a rendek körében. Ezeket pedig megnyugtatni annál inkább mutatkozott szükségesnek, mert el volt határozva azon urak ellen, kik a hűtlenség gyanuját vonták magukra, erélyesen lépni fel. 1) Az udvari kamara fogalmazata ugyanott. XI. szám. L. Irományok. 2) A selmeczi követek október 5-én irják: »Die Artikl der Replica haben die Kays. Mt. heute herabgeschickt... Darauf sich die Herrn ganz und gar dabey zu bleyben verbiligt, aber die Landleyt sein etwas noch dawieder.» - 3) Végül a magán ügyeket újra ajánlják a királynak. A kamara részére készült kivonat ugyanott. L. Irományok. XII. szám. E miatt egy újabb leiratban elhárítva magától azt a vádat, mintha kötelességéről megfeledkezett volna és híveit jószágaiktól meg akarná fosztani, megegyezett abban, hogy a kamara azoknak, kik tulajdonjogukat be tudják igazolni, a jószágokat haladék nélkül és tettleg adja át. De egyúttal kifejezi abbeli reményét, hogy az oly jószágokat, melyekre a váraknak szükségök van, tekintettel a közérdekre, megfelelő kárpótlás fejében, a király kezei között fogják hagyni. A mennyiben azok, kik jószágaikat visszakövetelik, tulajdonjogukat minden kétsé gen felül igazolni nem képesek: az ily ügyek a törvény rendes folyamára bocsáttatnak; és a király igéri, hogy az itéletek rögtön végre fognak hajtatni. Helybenhagyja továbbá, hogy a száraz vámok mindenütt, és első sorban a királyi jószágokon eltöröltessenek. Végre, tekintettel a rendek közbenjárására, késznek nyilatkozik arra, hogy a leleszi prépostság elidegenített jószágainak egy részét, melyek 1500 forint erejéig el vannak zálogosítva, ki fogja váltani. 1) Ezzel a nehézségek mind el voltak hárítva. A király személyesen kivánta ezen utolsó leiratot a rendeknek kézbesí teni. E végből október 12-én a várlakba hívta meg őket. Miután a függőben levő kérdések iránt a leiratban foglalt elhatározását közölte, komoly szavakkal kifejezést adott fájdalmának és neheztelésének a fölött, hogy az ország rendei között találkoztak olyanok, kik az erdélyi fejedelemmel összeesküvést forralva, nyilt lázadást készültek támasztani. Ezeknek élén áll: Dobó István, Balassa János és Homonnai Gáspár, kiknek hűtlenségökről kétségtelen bizonyítványok vannak kezei között. E miatt nem késett a két előbbit, kik az országgyülésre megjelentek, őrizet alá helyezni (a mi néhány percz előtt történt, a királyi előszobában, a hol a többi rendekkel ők is megjelentek volt) és az ország rendes törvényszéke elé fogja őket állítani. Egyébiránt, habár még számosakat vádoltak be nála, mivel bűnrészességök bebizonyítva nincs, nem szándékozik ellenök fellépni; reméllvén, hogy ezentúl hű alattvalók 1) A királyi leirat fogalmazata ugyanott. XIII. szám. gyanánt fogják magokat viselni. Összetartásra inti őket; ne bizzanak a törökben, szomorú példák állanak előttök, mint Török Bálint és mások. 1) A rendek megdöbbenve távoztak a királyi várlakból Első gondolatuk az volt, hogy szerencsétlen társaikon segítsenek. Másnap mindnyájan megjelentek a királynál, kit felkértek, hogy a foglyokat helyezze szabad lábra - készeknek nyilatkozván soraikból harmincz kezest állítani, vagy kétszázezer tallért tenni le, és hogy ügyöket azonnal terjeszsze törvényes elintezés végett az összes rendek elé. Azonban választ nem kaptak. 2) A következő napok ban az ország rendei, a király utolsó leiratának tekintetbe vételével, véglegesen összeállították végzéseiket és kérelmeiket, beigtatva a királyi határozatokat. E mellett még némely csekélyebb jelentőségü ügyeket is intéztek el; így gróf Salm Miklós főkapitánynak az ország védelme körül tett jó szolgálatai jutalmául - az ő saját kérésére minden jobbágytelek után 20 dénárt szavaztak meg tiszteletdíjul. 3) - A törvénykönyvet mely a válaszirat formáját megtartotta 4) október 17-kén mutatták be a királynak. Ez alkalommal újra közbenjártak Dobó és Balassa érdekében. De a király most is hallgatással mellőzte kérelmöket. Ellenben értésökre adta, hogy ismételve kifejezett kérelmöket meghallgatva, az esztergomi érsekség betöltésére szánta el magát, és Veran 1) A körmöczi követnek zárjelentése és a velenczei követnek október 18-án Pozsonyból irt jelentése. 2) A velenczei követnek idézett jelentése. 3) A selmeczi követ november 8-iki zárjelentésében irja, hogy október 14-én Salm gróf magához hivatta a városi követeket és felkérte őket, hogy támogassák kérelmét; másnap az orszaggyülésen » die Stimmen zwischen der Landschaft was ein jeder Edlmann herrn Grauen zu Steuer beuilliget gefragt uorden.« A megyei követek 20 dénárt szavaztak meg. A bányavárosok követei nem nyilatkoztak, mivel utasításuk nem volt, de kijelentették, hogy meggyőződésök szerint a bányavárosok >illendőn fognak eljárni.« A törvénykönyvben ezen ajánlatról nincs szó. 4) Igy végződik : » Atque haec sunt, quas ad mandatum maiestatis ordines Regni Hungariae humiliter respondenda duxerunt...<< suae... csics Antal ergri püspököt, kinek tulajdonait és érdemeit magasztalólag kiemelte, nevezte esztergomi érsekké. Végül köszönetét fejezte ki a rendeknek az elért eredményekért ; megjegyezvén, hogy miután Isten segítségével szerencsésen intézte el az ország ügyeit, nyugodtan távozhat többi orszá gaiba. 1) A rendek ezután csakhamar szétoszlottak. 2) De a király csak október 26-án erősítette meg a törvénykönyvet,3) és két nappal utóbb hagyta el Pozsony városát. 1) A velenczei követnek október 18-iki jelentése, és a selmeczi követ zárjelentése. 2) A kassai követ október 20-iki jelentése. 3) A törvénykönyv egykorú példánya a bécsi udvari kamara L. Irományok. XIV. szám. levéltárában. ORSZÁGGYÜLÉSI IROMÁNYOK ÉS TÖRVÉNYEK. I. 1568. November 10. Miksa király meghivólevele a pozsonyi országgyülésre. Maximilianus secundus, Dei gratia electus Romanorum Imperator semper Augustus, ac Germanie, Hungarie, Bohemie etc. Rex etc. Prudentes et circumspecti fideles nobis dilecti. Pro ea nostra sollicitudine, diligentique studio, quo erga defensionem communemque bonum Regni huius nostri Hungarici ab initio regiminis nostri, et antea, diui quondam genitoris quoque nostri tempore, semper affecti fuimus, non intermittimus etiamnum sedulo aduigilare iis, que ad publicam fidelium subditorum nostrorum ac vestram quictem et salutem pertinere cognoscimus. Et quum in praesentiarum ea nobis occurrerint cum vestra tum regni negotia, que preterire nequeamus, quin fidelibus illa regnicolis nostris hungaricis communicemus, deque illis coram cum eis agamus. Horum et aliorum etiam causa, si qua communi omnium voto ad publicum dicti regni nostri bonum eiusdemque defensionem spectare videbuntur, generalem omnibus fidelibus subditis nostris hungaris conuentum, cui nos, Deo dante, personaliter preesse decreuimus, pro festo Epiphaniarum Domini anni proxime sequuturi, ad ciuitatem nostram Posoniensem indicendum promulgandumque decreuimus. Et propterea fidelitati vestre firmiter committimus et mandamus, ut ad diem prenominatum homines vestros cum plena et sufficienti instructione et authoritate e medio 13 Magyar Országgy. Eml. V. |