IV.

A pozsonyi országgyülés

1572. február- és márcziusban.

Az 1569-ik évi országgyülést követő években az ország legnagyobb része a béke áldásait élvezheté. János-Zsigmond erdélyi fejedelemmel 1570. tavaszán egyesség jött létre, melyet utódja Báthory István is megerősített. A határszéli török basák nem szüntették meg ugyan teljesen kalandozásaikat a király területén, és többször véres csatározásokra került a dolog; de nagyobb hadjáratra a portán nem gondoltak.

Ily körülmények között, Miksa király alkalmasnak látta az időpontot arra, hogy elsőszülött fiának Magyarországban a trónöröklést biztosítsa; annál inkább, mert súlyosbodó köszvénybaja idő előtt megtörte erejét, és a halálra emlékeztette.

E végből Rudolf főherczeget Spanyolországból, hol nagybátyjának II. Fülöpnek udvaránál neveltetett, az 1571-ik év második felében visszahívta, és a magyar országgyülést ugyanezen év november 11-ikére kihirdette. 1)

De utóbb, a Magyarország némely részeiben pusztító ragályos betegségek miatt, a határnapot a következő évnek január 6-ára, majd ismét február 2-ára tüzte ki. 2) Ezen halasz

1) A meghivólevél kelt 1571. szept. 29-én. L. Irományok I. szám. 2) A flórenczi követ október 17-én jelenti: »Si continua di tener certa la Dieta di Ungheria per a san Martino, et non si mutera il luogo ordinario da Posonia A velenczei követ pedig október 23-án jelenti, hogy az esztergomi érsek Pozsonyba utazott az előkészületek megtétele végett. És már október 28-án megjelent a királyi leirat, mely az elhalasztást köztudomásra hozta. A második elhalasztásról a deczember 12-ki kir. leirat intézkedik. L. Irományok II. III. szám.

tásban a török hajóhad fölött kivivott lepantói diadalnak is volt része. Ennek hatása alatt ugyanis újra felmerült a törökök ellen indítandó nagy hadjárat terve. A király e miatt be akarta várni, míg kitünik, vajjon van-e reménység e tervek valósítására; hogy kedvező esetben azokra az országgyülési tárgyalásokban tekintettel lehessen. 1)

Azonban az 1572-ik év elején újabb akadályok merültek fel. A király köszvénybaja annyira súlyosbodott, hogy az országgyülésen megjelenni -a mit még az utolsó meghivólevélben is kilátásba helyezett nem volt képes. Mindazáltal az országgyülési határnapot harmadízben változtatni meg. szintén nem volt hajlandó. E miatt arra határozta el magát, hogy legidősb fiait Rudolf és Erneszt főherczegeket fogja az országgyülés megnyitására és vezetésére Pozsonyba küldeni.

Az ország rendei, szokás szerint, csak több nappal a kitüzött határidő eltelte után kezdettek gyülekezni. Február 12-ig csak tizenkét megye követei érkeztek meg Pozsonyba; a főurak is csekély számban, élükön Verancsics Antal esztergomi érsek és Liszthi János veszprémi püspök a királyi cancellár. A következő napokban érkeztek meg: a zágrábi püs pök, Thurzó Ferencz és Szaniszló, Homonnai Ferencz, Batthyányi Boldizsár, Magochy Gáspár; továbbá Veszprém-, Vas Árva-, Liptó-, Ung- és Bereg-megye, az egri és szepesi káptalan követei; február 19-én Báthory Miklós országbiró, több felvi. déki úrral és megyei követtel. De ekkor is csak 23 megye volt képviselve. Ugyanakkor jöttek meg Slavónia követei is. 2)

Február 18-án Verancsics magához kérette az egybegyült rendeket, hogy velök a főherczegek fogadtatásának rész

1) A flórenczi követ október 31-én irja: Oltre alla dificulta che portavano seco l'infirmita contagiose, ... si puo anche credere che il successo di questa victoria facia in piu modi considerabile tale attione della Dieta.<< A velenczei követ pedig november 7-én az elhalasztásról szólván, egyedüli okául a lepántói diadalt emeli ki: »Perche a sua Maesta potrebbe in questo tempo venir occasione di proponer alcuna cosa; onde sia meglio ritardar questa, che convenir e poi chiamarne un altra.<

2) Vérancsicsnak február 13., 15., 21-én, a cancellárnak február 12. és 20-ikán a királyhoz intézett leveleik. (A bécsi titkos levéltárban.) Továbbá a bányavárosok és Kassa város követeinek február 8-ikán kelt jelentéseik.

leteit megállapítsa. Többen panaszt emeltek a miatt, hogy oly soká kell rájok várakozniok. Ennek következtében a primás felkérte a királyt, hogy mielőbb küldje őket Pozsonyba, és pedig kocsin, mert a zajló Dunán a hajózás megszünt. 1)

Két nappal utóbb értésére adta a király, hogy a főherczegek február 23-án fognak megérkezni. Ekkor egy második tanácskozmányt hivott össze, melyen a rendek kérelmök gyors teljesítéseért köszönetet szavaztak a királynak. 2)

Rudolf és Erneszt a kitüzött napon, több előkelő német tanácsos kiséretében, megérkezett. A rendek a város falain kivül ünnepélyesen fogadták, s nevökben az esztergomi érsek üdvözölte őket. 3)

Február 25-én az országgyülés megnyitását ünnepélyes mise előzte meg. Ennek végeztével a rendek a királyi várlakba vonultak fel. A cancellár utasítást kapott, hogy magyar beszéddel üdvözölje őket; de a megelőző éjszakán torokbaj lepte meg, a mely miatt lakását el nem hagyhatta. A beszédet titkára Bocskay István olvasta fel. Mire Rudolf föherczeg átadva a királyi előterjesztést, néhány buzdító szót intézett a rendekhez, kiknek nevében a zágrábi püspök válaszolt. *)

A királyi előterjesztés másnap, a primás lakásán, olvastatott fel. 5)

A király mindenekelőtt indokolja, miért maradt oly hosszú ideig távol Magyarországtól. Elbeszéli, mikép kellett Csehországban és a német birodalomban gyüléseket tartania, és mikép gátolta meg most ismét betegsége abban, hogy személyesen nyissa meg a magyar országgyülést. Mivel pedig

1) Verancsicsnak február 18-iki levele.

2) Ugyanannak február 21-iki levele.

3) Ugyanannak február 23-ki és Salm grófnak szintén e napon kelt levele.

4) A cancellár február 25-iki jelentése: »Hodie praemisso solemni offitio missae de S. Spiritu, facta est Regnicolis propositio... Praefationem, quam ipse lingua hungarica dicere statueram, per Secretarium Bochkay ex scripto recitandum curaui; qua recitata Ser. Princeps Rudolphus nonnulla, cum omnium laude, non minus prompte quam eleganter subiiunxit...<

5) A bányavárosok követeinek február 27-iki jelentése.

idősebb fiait, az utolsó országgyülés kérésére, Spanyolországból visszahívta, őket küldötte maga helyett, hogy ekkép úgy a kormányzás módját, mint egyszersmind »magyarországi alattvalóinak erkölcseit, törvényeit és szokásait tanulmányozni kezdjék.« Egyébiránt remélli, hogy csakhamar helyre fog állani egészsége, és képes lesz körükben megjelenni.

Azután elismerését fejezvén ki a fölött, hogy a rendek az országgyülésre készséggel eljöttek, áttér kivánatainak előadására.

Habár a német birodalomnak és örökös tartományainak rendei jelentékeny segélyösszegeket ajánlottak, ezeket a magyarországi véghelyek megoltalmazásának költségei jóval meghaladják; e miatt nem kimélheti meg magyarországi alatt valóit újabb terhektől, sőt a megelőző években megszavazott adónál magasabbat kell kivánnia. E szerint két esztendőre az 1571-ik év augusztus első napjától - a mikor az 1569-iki országgyülés által megszavazott adónak utolsó részletét fizették, számítva 3-3 frtot kér, minden porta után megszavaz tatni; egész portának tekintvén azt, a melyen az eke ki és bejár, és a mely ház a telkes jobbágyok sorában foglal helyet. A zsellérek vagyonuk értékének arányában, vagyis minden forint után 5 dénárral, adózzanak.

A porták új összeirása eszközöltessék, és pedig úgy Magyarországban mint Slavóniában is, hol a rendek az 1569-ki országgyülés végzéseinek foganatosítását megakadályozták. A király fel legyen hatalmazva vizsgálatot rendelni az iránt. vajjon az összeirás szabályszerűen történt-e meg. Mivel pedig az a törvény, mely szerint adószedőt a megyének birtokos nemesei közől kell választani, sokféle hátrányos következmé nyeket von maga után; például, hogy a kamarának gyakran kevesbbé alkalmas férfiakat kell e tisztre rendelni: jövőben az adószedőknek kinevezése egészen a király tetszésére legyen bízva.

A molnárok, szabadosok, szénégetők adófizetéséről; az adószedők, alispánok és szolgabirák dijairól; az adómentességről, az adóhátralékok behajtásáról, a kamarai nyereségről és a tizedek bérléséről az 1569-ki törvények tartandók meg. Mivel pedig méltatlan dolog az, hogy míg a magyarok, kik az

országnak igaz és természetes birtokosai, adót és tizedet fizetnek, a ruthének és oláhok, mintha a magyaroknál előkelőbbek és nemesek volnának, a magyar nép gyalázatára, a közterhektől fel legyenek mentve: a király határozottan kivánja, hogy az oláhok és ruthének ezentúl a tizedet, kilenczedet, adót és földesúri censust ép úgy fizessék, mint a többi jobbágyok. Egyúttal felhívja a földesurakat, hogy mivel a ruthének és oláhok a megszokott lopások-, rablások-, és más gonosz tettekkel felhagyni nem tudnak, ezentúl azokat, ha bűntényeken rajtakapatnak, a megfelelő büntetéssel, ne pedig pénzbirsággal sújtsák; ha pedig ezek ezt elmulasztanák, a főispánok, alispánok és királyi kapitányok gyakorolják felettök a büntető hatalmat.

Azokra nézve, kik a török hódoltságban vannak, a korábbi törvények maradjanak érvényben. Mivel azonban gyakran előfordul, hogy jobbágyok és nemesek is önkényt behódolnak, a király utasította kapitányait, hogy ezt akadályozzák meg. Mindazáltal czélszerűnek tartja, hogy az országgyülés is gondoskodjék módokról, mikép kelljen ezen bajt elhárítani, és szabjon büntetéseket azokra, kik magukat a török fennhatóságnak önkényt alávetik.

Többfelől panaszok érkeztek a földesurak ellen, kik meg nem elégedvén a kilenczeddel, jobbágyaik egész bortermését önkényesen megszabott csekély ár fejében lefoglalják; e miatt megújítandó az 1550-ik évi országgyülés végzése, melynek értelmében a földesurak csak a piaczi árak lefizetése mellett vehetik át jobbágyaiknak bortermését.

Az urak és nemesek birtokain létező érczbányákra nézve, Nagy Lajos és Mátyás király törvényei felhatalmazták a királyi kincstárt, hogy az ily birtokokat, megfelelő kárpótlás mellett, magához válthassa; később II. Ulászló alatt az urak és nemesek jogot nyertek az ily bányák művelésére, és csak az urbura fizetésére köteleztettek. Minthogy majdnem minden nemzetnél az érczbányák művelése a királyi jogokhoz tartozik: a régibb törvények megujítandók; a királynak szabadságában állván az érczbányákat magához váltani, vagy pedig azokat az urbura fizetése mellett a földesuraknál meghagyni.

Az urak és nemesek magtalan halála után a koronára