Az országgyülés második feliratára kevés napok multával érkezett meg a királyi válasz. A király értésére adja a rendeknek, hogy egészségi állapota most sem engedi meg az utazást; és kilátásba helyezi, hogy a mit most elmulasztott, más alkalommal ki fogja pótolni. A koronázási országgyülés határnapját szeptember elejére fogja kitüzni. A felajánlott adót, a behajtási határidőkkel együtt, elfogadja. Azonban az ezen ügyre vonatkozó többi megállapodásokat, a melyek szerint az 1569-ben alkotott végzésekhez ragaszkodnak, nem hagyhatja helyben, minthogy az által az adóból várható jövedelmet tetemesen csökkentené. Egyébiránt, nehogy az országgyülés befejezését késleltesse, mindezeket és az elintézetlenül maradt többi ügyeket is függőben hagyja, és a jövő országgyülésre halasztja.

A mi az ország rendes biráinak és a főkapitányoknak kinevezését illeti, már korábban felhívta volt tanácsosait, hogy alkalmas egyéneket hozzanak javaslatba; mihelyt javaslataikat megkapja, azonnal be fogja tölteni az üresedésben levő állomásokat. A főpapi javadalmak betöltése iránt is értekezni fog magyar tanácsosaival. Delfino bibornok ügyében úgy fog eljárni, hogy senki jogtalanságot ne kövessen el.

mikép kérték fel a rendek három év előtt a királyt, hogy fiait Spanyolországból hívja vissza, mi megtörténvén, őket ir Maiestät der Landtschafft fürstellten, da sollten sie irem begern nach under Rudolphum und Ernestum einen ungrischen Künig erwelen; als die Landtschaft solches vernommen, haben sie nit zurückkundt, sondern mit einhelliger Stim Rudolphum zu einem ung. Künig erwelt und confirmirt. Haben gleichwol ir Durchlaut sich etwas geweigert, doch sich gegen die Landtschafft anstatt Kays. Maiestät... bedanckt, und gesagt Domine ... «

A rendek második feliratában a vallás-ügyről nincs emlités téve. Ellenben a beszterczebányai követek idézett jelentésében erre nézve a következő érdekes helyet találjuk: »Schliesslich hat der Bischof von Gran iren fürstlichen Durchlaut anstatt der ganzen Landtschafft angezaigt und demütigst gebeten, sie bey der augspurgisch auffgerichten Confession gnedig wollten erhaltn und bleiben lassen; welches iren fürstlichen Durchlaut gar wolgefallen und solches mit grosser Reverenz angehört. Darauff alsbald bewilliget und zugesagt, wo einer oder ander so andere Secten die der Augspurgisch Confession ungemäss und zuwider auffrichteten, begriffen wurden, als Arianer, Zwinglianer und Sacramentirer, die sollten ohne alle Gnadt und Rech mit dem Feuer bestrafft werden.<<

Dobó, Balassa és Homonnai tárgyában megújítja előbbi nyilatkozatát, hogy nemsokára, és talán még az országgyülés befejezése előtt közölni fogja elhatározását, a melyből meg fognak győződni, hogy úgy a rendeknek, mint a főherczegeknek közbenjárására kellő súlyt helyezett. Máris, be nem várva rendeknek második közbevetését, meghagyta fiainak, hogy némely magyar urak véleményét kérjék ki és közöljék vele.

A fellebbezett perek elintézésére, magyar tanácsosait kellő felhatalmazással és utasítással látta el. A neki benyúj tott kérvényeket részben már átküldötte a főherczegeknek, a többit néhány nap alatt le fogja küldeni. 1)

Most már az országgyülést be lehetett volna zárni. De e közben újabb nehézségek merültek fel. Ez időben négy országos hivatal volt üresedésben: a királyi helytartó és a nádori helytartó, a királyi személynök és a dunántúli főkapi tány tiszte. A király, mint leiratában említé, felszólította volt magyar tanácsosait, hogy alkalmas egyéneket hozzanak javaslatba. De többen azon főurak közül, kik e hivatalra vágytak. és a király kegyeire biztosan nem számíthattak, megnyerték a köznemesség néhány vezérférfiát, kik most az osszággyülés részére is befolyást követeltek e hivatalok betöltésére.

A megyei követek ápril 9-én küldöttséget bocsátottak a királyhoz Bécsbe, azon kérelemmel, hogy a dunántúli főkapi tányság és a nádori helytartóság betöltésénél ne csak a főrendeknek, hanem a nemeseknek véleményét is hallgassa meg. Kiemelték, hogy nincs szándékuk a királyi hatalmat csorbítani, vagy azon hivatalok betöltését maguk számára venni igénybe; hanem mivel reájok nézve is nagyfontosságú dolog, ki viseli ama hivatalokat, maguk is elő akarják adni véleményöket; szabadságában állván a királynak azt nevezni ki, a ki neki tetszik. És azonnal kijelentették, hogy dunántúli főkapitánynyá gróf Salm Miklóst, pozsonyi és győri kapitányt; nádori helytartóvá pedig Czobor Imrét óhajtanák kineveztetni.

tárban.

1) A királyi válaszirat egykorú példánya a magyar országos levél. L.Irományok. X. szám,

Ugyanekkor Dobó, Balassa és Homonnai részére is kegyelmet kértek; végül a szatmári főkapitány és tiszttartó ellen emelt panaszok orvoslását sürgették.

A király kitérőleg válaszolt. A mi a hivatalok betöltését illeti, nem akar a nemességtől bármit elvonni, a mi ősi jogainál fogva megilleti; a minthogy a főrendeket és a nemességet egyaránt óhajtja pártfogásában részesíteni; ő tehát az ügyet fontolóra veendi, és oly határozatot fog hozni, a melylyel a rendek meg lesznek elégedve. Dobó és társainak ügyében most Pozsonyban tanácskozás foly, a melynek eredményétől függeszti fel elhatározását. A szatmári kapitány és tiszttartó ellen emelt panaszok tárgyában utalt válasziratára, melyben elhatározását már közölte. 1)

Míg a köznemesség küldöttei ezen kevéssé kielégítő válaszszal Pozsonyba visszasiettek: a király az országos hivatalok betöltése iránt csakhamar elhatározta magát. A főkapitányság betöltését a jövő országgyűlésre halasztotta; nádori helytartóvá a köznemesség által ajánlott Czobor Imrét, személynökké pedig Zázy András itélőmestert nevezte ki. De habár ekkép a köznemesség kivánataira némi tekintettel volt, oly féltekenyen őrködött a korona jogainak sértetlen fenntartása felett, hogy a királyi tanácsosok azon javaslatát, a mely szerint a nádori helytartónak és személynöknek az országgyülés szine előtt kellett letenni a hivatali esküt, csak kelletlenül fogadta el. 2)

Czobor Imre az országgyülés szine előtt tette le az esküt, és kineveztetéseért, a rendek köszönetet szavaztak a királynak. 3) Ez néhány nappal utóbb a rendek egy másik

1) A veszprémi püspöknek ápril 9-én, továbbá a két főherczegnek ugyanazon napon a királyhoz intézett jelentéseik; továbbá a királynak ápril 10-én a főherczegekhez intézett levele. (Mind a három a bécsi titkos levéltárban.)

2) Miksa király idézett ápril 10-iki levelében többi között irja: >Wir aber wollten in diesen nit gern den Stenden etwas einräumen, so uns an unserer khuniglichen Autorität und Reputation nachteillig und etwa einen neuen Eingang geberen mechte, «

*) A törvénykönyvben.

kivánatát is teljesítette: Dobónak és társainak megkegyel mezett. 1)

A rendek viszont készséggel feleltek meg a király kivánatának, és az általa ajánlott két német föurat: Rueber Jánost és Poppel Lászlót honfiúsították. ")

A főherczegek ezután ápril 17-én visszatértek Bécsbe;) de a király csak tiz nappal utóbb erősitette meg a rövid tör vénykönyvet. *)

1) A király ápril 15-iki levelében értesíti erről a főherczegeket. (A levél a bécsi titkos levéltárban.)

2) A törvénykönyv utolsó pontja. A királynak ápril 1-én és 10-kén az ország rendeihez intézett ajánló levelei a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok. XI. és XII. szám.

3) A spanyol követ Bécsből ápril 19-én irja, hogy a főherczegek tegnapelőtt érkeztek vissza »aviendo acabado aquella Dieta muy a gusto de todor.<<

1) A törvénykönyvnek nyomtatott és a cancellár által aláirt példánya, a bécsi udvari kamara levéltárában.

L. Irományok. XIII. sz.

ORSZÁGGYÜLÉSI IROMÁNYOK ÉS TÖRVÉNYEK.

I.

1571. Szeptember 29.

Királyi meghivólevél a pozsonyi országgyülésre.

Maximilianus secundus, Dei gratia electus Romanorum Imperator, semper Augustus, ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae etc. Rex etc.

Prudentes et circumspecti fideles nobis dilecti. Postquam, peractis hoc fere biennio per sacrum Romanum Imperium et Regnum quoque nostrum Bohemiae arduis et magni momenti negotiis illis, quorum causa nos paulo longinquius et diutius ab Regno nostro isto Hungariae necessario abesse oportuit, ex clementia Dei, incolumes huc reversi sumus, prima et praecipua nobis cura fuit, ut, quemadmodum confectis illic, ex animi nostri sententia singulis, haud inutilem illa nostra absentia Regno quoque isti nostro Hungariae in iis, quae ad ulteriorem illius defensionem, salutem atque permansionem spectant, navavimus operam, ita nunc quoque praesentes, prima quam a reditu nostro nancisci potuimus commoditate, ea quae ad bonum et salutarem eiusdem Regni nostri statum pertinent, publica quoque et privata fidelium regnicolarum nostrorum negotia concernunt, curanda et tractanda agrederemur. Hac itaque de causa generalem universis Statibus et Ordinibus Regni eiusdem nostri Hungariae Conventum ad festum sancti Martini Episcopi et Confessoris, hoc est undecimum diem mensis Novembris, proxime venturi, ad Civitatem nostram Posoniensem indicendum et promulgandum, eidemque