A rendek ekkor újra azzal a kérelemmel fordultak a királyhoz, hogy megkoronázott fiát Rudolfot engedje állandón Magyarországban tartózkodni, a hol az ország nyelvét, szokásait, törvényeit megtanulja, és a rendeket mindenben támo gassa. A király erre azt válaszolta, hogy maga idején gondja lesz rá, hogy a rendek ezen óhajtása teljesüljön, és új királyuk közöttük tartózkodjék. Ez azonban most még nem történhe tik meg; mert Csehországba készül vele menni, és őt csehországi királylyá fogja megkoronáztatni. Ugyanis ez idő szerint a magyar király országát ennek erejével nem képes megvédelmezni; más országok segítségére van szüksége. E miatt akarja fiát Csehország királyává is megkoronáztatni. E szavakra a rendek soraiból felhangzott e kiáltás: >>Non solum in Regem Bohemiae, sed et in Regem Poloniae.<< Azaz, hogy a lengyel trónt is mely II. Zsigmond halála által üresedésben volt - szerezze meg Rudolfnak. Mire a király megjegyzé: »Hoc est in manu Dei.<< 1) - A király ezután közlé válaszát a rendek utolsó felterjesztésére. Megnyugszik abban, hogy az országgyülés befejeztessék, és a tárgyalt ügyek elintézetlenül hagyassanak; azonban csak oly feltétel alatt, ha nemcsak a Rudof megkoronáztatására, a koronázási ajándékra és a törvényszékek tartására vonatkozó czikkeket iktatják törvénykönyvbe: hanem egyúttal intézked nek az utolsó országgyülésen megajánlott adó behajtása felől, és kimondják, hogy a rendek a jövő országgyülésig, az 1569-ik évi törvények értelmében tartoznak lovas hadaikat a véghelyeken tartani, és jobbágyaik az ingyen munkákat végezni. nennen, khundte Ire M. nicht dafür, khundte es auch nicht riechen was einem oder den anderen angelegen wäre; allein es must nur angezaigt werden. Sie sähen alle wol, was Ire M. für guette Tage oder Säligkeit hätte, nämblich die Tag und Nacht allein über iren Beschwärnüssen und Supplicationen ligen, diselben verlesen und darüber iren Kopff brechen musste.< 1) Ezen részleteket is a bányavárosok követeinek végjelentéséből ismerjük, A mi a hozzá föllebbezett pereket és fölterjesztett kérvényeket illeti, igéri, hogy azokat névszerint Szelin várának ügyét is haladék nélkül, az igazság követelései szerint, fogja elintézni. A helytartó hatásköréről nem tartja szükségesnek intézkedni, minthogy székhelye az ország határainak közelében, Bécsben van; de ha távolabb fekvő helyre távoznék, a helytartót megfelelő hatáskörrel fogja felruházni. Végül biztosítja a rendeket, hogy mindig legfőbb gondja lesz, hogy őket szabadságaikban, »a mennyire a jelen viszonyok engedik«, fentartsa. A király ezen válaszát röviden előadva, irásban foglalva átadta, és a személynök által magyar nyelven is megmagyaráztatta. 1) A rendek, kiknek most csak arra volt gondjuk, hogy mielőbb távozhassanak, megelégedtek ezzel a válaszszal. Másnap nyolcz czikkből álló törvénykönyvet szerkesztettek. 2) Az első czikkbe Rudolf megkoronáztatása van iktatva. A második a király igéretét tartalmazza, hogy az ország szabadságait és törvényeit senki által sem engedi megsértetni; és ezzel kapcsolatban a rendek kifejezik azt a reményöket, hogy a király » azokról, a mik a közszabadság fentartásáról ez országgyülésen tárgyaltattak, minden időben és alkalommal meg fog emlékezni; nem is fogja tűrni, hogy a rendeknek 1) A bányavárosok követeinek jelentésében olvassuk, hogy Verancsics beszéde után »Ir Kays. Majestät, welche mit e'gner Hand alle Artickl selbst verzeichnet, gemelten Ständen eine khurtze Antwort gegeben, und durch Herrn Mag. Andream Zazy personalis praesentiam was derselben Willen und Meinung sei in hungarisch Sprach tolmetschen lassen...« Az esztergomi káptalan követei, kiknek október 14-iki jelentését birjuk, csak röviden szólnak az okt. 13-iki audientiáról: »D. Praelati, Barones et Regnicolae heri publicam audientiam habuerunt. Imperator benigne eos audivit, et obtulit se eorum supplicationibus condescensuram.« A királyi válaszirat egykorú példánya a magyar országos levéltárban. L. Irományok. VIII. szám. 2) A bányavárosok követeinek idézett végjelentésében többi között áll: Die Stende . . . andern tags (okt. 14.) wieder zusammen khommen, und damit sie nicht gar one schriftlichen beschluess von dannen verraiseten, haben sie etlich wenig Artikl beschreiben lassen.<< további panaszokra okot és alkalmat szolgáltassanak. A harmadik czikk a megszavazott koronázási ajándékról szól. A következő három czikk a nyolczadi, helytartói és báni törvényszékek tartásáról intézkedik. Végre az utolsóban kimondatik, hogy az utolsó országgyülésen megszavazott adónak behajtása, az ingyen munkák kiszolgáltatása és a rendek által a véghelyeken tartandó lovasok tárgyában, a jövő országgyűlésig, az 1569-ik évi végzézek maraduak érvényben. Ezen végzéseket már másnap bemutatták a királynak, a ki azokat haladéktalanul ellátta megerősítésével.1) A király azonban még több napig Pozsonyban maradt, és csak a hónap végén tért vissza Bécsbe. 2) 1) A törvénykönyv példánya a bécsi udvari kamara levéltárában. L. Irományok. IX. szám. 2) A flórenczi követek október 21-én irják Pozsonyból : Questa dieta ha havuto il suo fine, con intera sodisfattione del' Imperatore.< Még két nappal utóbb is Pozsonyból küldik jelentésöket. ORSZÁGGYÜLÉSI IROMÁNYOK ÉS TÖRVÉNYEK. I. 1572. Június 23. Meghivólevél a pozsonyi koronázási országgyülésre. Maximilianus Secundus ... Egregii et Nobiles, fideles nobis dilecti. Meminisse potestis, qua instantia et sollicitudine in proxime celebrato generali Conventu Posoniensi, fideles nostri universi Status et Ordines regni nostri Hungariae unanimiter nobis supplicarint, pro coronando in legitimum successorem nostrum, Regem scilicet Hungariae, Serenissimo Principe Rudolpho Archiduce Austriae etc., filio nostro charissimo. Quod tunc ab eisdem omnibus grato et clementi animo accepimus, simulque respondimus benigne, eius rei quamprimum ad optatum finem deducendae, nos sedulam curam habituros. Cum igitur nunc quoque eius animi simus, ne ulterius ea solennia differantur, sed primo quoque tempore rite peragi queant; visum est nobis, ut, quemadmodum in novissimo isto Conventu mentem superinde nostram eisdem fidelibus Statibus significaveramus, ad festum Nativitatis beatissimae Virginis Mariae proxime futurum, universis fidelibus nostris Praelatis, Baronibus, Nobilibus, caeterisque Statibus et Ordinibus Regni nostri Hungariae generalem Congregationem seu Dietam, in Civitate nostra Posoniensi celebrandam, ibidemque ipsam coronationem (quam Deus optimus maximus fortunare velit) debito modo perficiendam, promulgaremus Cui quidem Dietae nos ipsi, Deo volente, personaliter interesse in animo habemus. Fidelitati itaque vestrae, et vestrum singulis harum serie benigne committimus et mandamus, ut sub poena ea, quae in Decreto continetur, ad dictum festum Nativitatis beatissimae Virginis Mariae, secundum veterem consuetudinem, viritim et per singula capita. Posonium venire, et coronationis ipsius solennitati, eo ordine et apparatu, qui huiusmodi celebritatem maxime decebit, interesse non negligatis; tractaturi eodem tempore etiam de aliis omnibus, quae ad publicam Regni nostri salutem et tranquili tatem pertinere videbuntur. Secus non facturi. Datum Viennae vigesimo tertio mensis Junii, Anno Domini MDLXXII Maximilianus Vesprimiensis. Nicolaus Istvánffy. (A Szepesmegyéhez intézett példány eredetije ezen megye levéltárában.` II. 1572. Július 17. Sáros vármegyének Szepesmegyéhez intézett átirata, az országgyülésre küldendő követek tárgyában. Egregii Domini amici et vicini nobis observandissimi. Salutem Dominationibus Vestris praecamur et nostra servitia commendamus. Allatae sunt nobis literae Sacrae Caesareae ac Regiae Majestatis Domini Nostri semper clementissimi, quibus Sua Caesarea Majestas serie nobis mandat, ut ad festum Nativitatis beatae Mariae virginis proxime venturum, nos viritim ad publicam Regni congregationem Posonium proficiscamur. Quia autem non dubitamus in isto Dominacionum Vestrarum Comitatu quoque plurimos ex nobilitate esse, qui aeque pauperes et inopes sunt, atque in hoc nostro Comitatu, et sine summa tam rerum quam bonorum suorum jactura vix possint tam longum iter ne aggredi quidem, non quod perficere, et finem Comitiorum propriis suis sumptibus expectare: visum itaque nobis est, ut Dominationes Vestras Egregias, tanquam vicinos nostros singulares, et praesertim eos, quibus certe scimus hanc profectionem eodem modo, quo nobis esse injunc |