különösen a forditási jog fentartását és a forditásnak megkezdését meghatározott határidőn belül; ugyanez áll a zeneművek nyilvános előadási jogának fentartásáról.(1) IV. CZIKK. A kizárólagos forditási jog azokra a nyelvekre, a melyeken jogszerű és teljes forditás nem jelent meg; semmi esetre sem tart tovább, mint a mű megjelenését követő három évig. Azokra a nyelvekre, a melyeken ily forditás kellő időben megjelent, a forditási jog csak e megjelenést követő öt év mulva ér véget. A határidők számításánál a mű vagy a forditás megjelenésének naptári éve be nem számitandó,(2) (1) A magyar kormánynak álláspontja, melyet olasz és angol államszerződéseink 4., illetőleg V. czikkének beczikkelyezésével a magyar törvényhozás is magáévá tett, az, hogy nem védelmezhetjük azokat az idegen műveket, melyekre nézve a magyar törvényben meghatározott föltételek és alakszerűségek betöltve nincsenek, tehát nem elegedhetünk meg annak kimutatásával, hogy a mű megfelel a saját hazájában a szerzői jogi védelem szempontjából megszabott föltételeknek és alakszerűségeknek. Ennek az álláspontnak oka az, hogy a szerzői jogról szóló magyar törvény a védelmet (7. §.) illetőleg a védelmi idő hosszabb tartamát (13., 55. és 65. §.) a 42-44. §-okban meghatározott beiktatástól teszi függővé bizonyos esetekben, melyek közül a fordítás elleni védelem esete a legfontosabb. Irodalmi viszonyaink közt pedig kivánatosnak mutatkozik, hogy azok, kik külföldi műveket akarnak lefordítani, a belföldön szerezhessenek tudomást arról, vajjon a szabad fordítást a szerzőnek vagy jogutódának fordítási joga nem gátolja-e. Biztosítanunk kell tehát azt az előnyt, hogy ha a fordítási jog a magyar törveay szerint eszközlendő beiktatással fentartva nines, a fordítás szabad legyen még akkor is, ha a fordítási jog fentartásához szükséges föltételek- és alakszerűségeknek a szerző vagy jogutóda a Németbirodalomban az 1870. évi junius hó 11-én kelt törvény 11. és 39. §§-ai értelmében eleget tett. Ezeknek a kivánalmaknak felel meg természetesen viszonosság engedése mellett - a III. czikk második bekezdése, mely csak a magyar korona országaira és a Németbirodalomra vonatkozik, ellentétben az első bekezdéssel, mely Ausztria szempontjából a mienktől eltérő alapon rendezi a szóban forgó viszonyt a Németbirodalom irányában. Az 1895. évi osztrák törvény ugyanis a névtelenül vagy álnév alatt megjelent müvek védelmi idejének meghosszabbítására irányuló beiktatástól (44. §.) eltekintve, a szerzői jogok védelmét nem köti beiktatáshoz. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányának tehát súlyt kellett helyezni arra, hogy az osztrák szerzők a Németbirodalomban, különösen fordítás ellen, védelemben részesüljenek akkor is, ha a német törvényhozás által megszabott feltételeknek és alakszerűségeknek főképen a beiktatásnak eleget nem tettek. Ezért rendelkezik a III. czikk első bekezdése akképen, hogy a Németbirodalom és az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közti viszonyt illetőleg a szerződésszerű védelem csak a műre nézve hazai feltételek az alakszerűségek betöltésétől függ. A III. czikknek az előadottakhoz képest megállapított első és második bekezdései megfelelnek olasz és angol államszerződéseink IV., illetőleg V. ezikkeinek, azokkal a szerkezeti eltérésekkel, melyek azért szükségesek, mert az egyezmény a már kifejtett okoknál fogva, valamely műnek hazai minőségét, nem pedig eredetének vagy első megjelenésének helyét tekinti döntőnek. A III. czikk harmadik bekezdése, netalán felmerülhető kétségek eloszlatása végett, kiemeli, hogy a jelen ezikkben említett föltételeknek és alakszerűségeknek kell tekinteni különösen a fordítási jog fentartását és a fordításnak megkezdését meghatározott határidőn belül (1884. évi XVI. t.-cz. 7. §.), valamint a zeneművekre a nézve a nyilvános előadás jogának fentartását (1884. évi XVI. t.-cz. 51. §.). (2) A Németbirodalomban most történt meg a szerzői jogra vonatkozó belföldi törvényhozásnak megváltoztatása, egyebek közt oly értelemben, hogy a fordítás ellen a szerzőket és jogutódaikat az új német törvény fentartás és beiktatás nélkül az eredeti műre megállapított egész védelmi időn át oltalmazná. Ennélfogva kétségek merülhetnének majd fel arra nézve, hogy a szerződésszerű védelem a fordítás ellen, mely időponttól fog kezdődni és mennyi időn át fog tartani. Ilyen kétségeknek veszi elejét a IV. czikk, mely a fordítási védelmi idő tartamát és végződését a magyar (7. és 17. §.) és a német (6. és 15. §.) törvényhozásoknak a szerződés megkötése idejében való állásához képest éveknek kifejezett számával meghatározza és ekképen a német törvényhozás legujabb átalakulásától függetlenné teszi. Az uj német birodalmi 1901 janins 19. szerzői jogi törvényt, úgy szintén a kiadói jogról szóló 1901 jun. 19. törvényt a német Reichsgesetzblatt 1901 junius 28-án kiadott száma közei (217–240. II.) A IV. czikk az említett két törvényhozástól csak egy jelentéktelen részletben mutat eltérést. Az 1884. évi XVI. L.-cz. 7. §-ának 1. pontjában említett mű ugyanis, mely először holt nyelven jelent V. CZIKK. A jelen egyezménynyel biztosított jogok nemcsak a szerzőket, hanem jogutódaikat is, a kiadókat szintén ideértve, egyaránt megilletik; akár a szerzői jog, mint olyan, akár annak csupán gyakorlata szállott át a jogutódra. Hogy a szerzők az ellenkező bizonyitásáig ilyenekül tekintessenek s ehhez képest a szerződő felek biróságai előtt jogaik érvényesitése végett fölléphessenek elég, ha nevük a művön a szokásos módon ki van téve. : Névtelenül vagy álnév alatt megjelent művekre nézve a szerkesztő, és ha ilyen nincs megnevezve, vagy nem valódi nevével szerepel, a kiadó van jogosítva a szerzőt illető jogok érvényesítésére. A szerkesztőt és a kiadót ezekben az esetekben minden további bizonyitás nélkül a névtelen vagy álnevü szerző jogutódja gyanánt kell tekinteni.(1) VI. CZIKK. A jelen egyezmény rendelkezései semmi tekintetben sem csorbítják a két szerződő fél mindenikének azt a jogát, hogy törvényhozási vagy beligazgatási intézkedésekkel bármely mű vagy termék terjesztését, előadását, kiállitását vagy elárusítását felügyelet alá helyezhessék vagy megtilthassák. Hasonlóképen fentartatik a két szerződő fél mindenike részére az a jog; hogy saját területükön megtilthassák oly műveknek behozatalát, melyek belföldi törvényeik szerint vagy más hatalmasságokkal létrejött megállapodásaik értelmében meg nem engedett többszörösítéseknek vannak nyilvánitva vagy fognak nyilváníttatni.(2) VII. CZIKK. A jelen egyezmény rendelkezéseit a hatályának kezdete előtt létezett művekre is alkalmazni kell. Azok a megkezdett többszörösitések és utánképzé meg, a lefordítás ellen valamely élő nyelvre Magyarországban 50 évig, a Németbirodalomban pedig 30 évig részesül védelemben, a mit ez a magyar törvény 17. §-ából, szemben a 11. és következő szakaszokkal, továbbá az 1870. évi német törvény 15. §-ából, szemben a 8. és következő szakaszokkal következik. Minthogy azonban az idézett 1884. évi XVI. t.-cz. 7. §-ának I. pontja alá eső vagyis először holt nyelven megjelenő művek igen ritkán fordulnak elő: a gyakorlati élet nem követeli meg a nemzetközi forgalomban annak kikötését, hogy az ilyen művek a Németbirodalom területén és viszont. hosszabb időtartamú védelemben részesüljenek a fordítás ellen, mint egyéb művek. Az egyezmény IV. czikke, tehát az 1884. évi XVI. t.-cz. 7 §-ának nemcsak 2. és 3., hanem 1. pontja alá eső művekre is alkalmazandó lesz. Ez annyival inkább elfogadható, mert a magyar törvényhozás és kormány törekvése a fordítás ellen irányuló védelem tartamát a nemzetközi forgalomban mennél rövidebbre szorítani. (Min. ind.) (1) Azt, hogy az egyezménynyel biztosított jogon nemcsak a szerzőket, hanem jogutódaikat is, a kiadókat szintén ide értve, megilleti, olasz és angol államszerződéseink az I. czikkben mondják ki. Czélszerűnek mutatkozott azonban ezt a kikötést a jelen egyezmény V. czikkébe foglalni, mely a szerzői jogok alanyairól általában szól. Az V. czikk második, harmadik és negyedik bekezdései olasz és angol államszerződésünk 5., illetőleg VI. czikkéből vannak átvéve és megfelelnek az 1884. évi XVI. t.-cz. 28-ának, nemkülönben a német törvényhozásnak is. Az egyezmény e czikkének harmadik és negyedik bekezdése a névtelenül vagy álnév alatt megjelent művekre nezve a szerkesztőt szintén megjelöli a szerzői jog alanya gyanánt. a mit olasz és angol államszerződésünk 5., illetőleg VI. czikke kifejezetten nem tett. A jelen egyezmény szóban forgó rendelkezéseiben a szerkesztőnek is kiemelése, tekintettel a magyar törvény 2. és 28. S-aira, valamint az 1870. évi német törvény 2. és 28. §-aira, úgy a magyar, mint a német törvényhozás rendelkezéseivel összhangban áll. (Min. ind.) (2) A VI. czikk megegyez olasz és angol államszerződéseink 6., illetőleg VII. ezikkével és czélja az érdekelt államok törvényhozási és beligazgatási ügykörének csorbitatlan fentartása a szerzői jog terén. sek azonban, melyeknek előállitása eddig tiltva nem volt; befejezhetők és épen ugy, mint a megengedett módon már előállitottak, terjeszthetők. Hasonlóképen a többszörösitésre vagy utánképzésre szolgáló készülékek (lenyomatok, tömöntvények, lapok, kövek és formák), melyeknek előállítása eddig tiltva nem volt; a jelen egyezmény hatályának kezdetétől számítva, még négy éven át használhatók az emlitett czélra. Az ilyen többszörösitéseknek vagy utánképzéseknek terjesztése és a jelzett készülékeknek további használata azonban csak akkor van megengedve; ha ezek a tárgyak az érdekelt félnek a jelen egyezmény hatályának kezdetét követő három hónapon belül előterjesztett kérelme folytán leltárba fölvétettek és különös bélyeggel elláttattak. A részletes határozatokat e tárgyban a közigazgatási hatóságok állapítják meg. A jelen egyezmény hatályának kezdete előtt jogosan előadott szinművek, zeneművek és zenés szinművek ezentul is szabadon előadhatók.(1) VIII. CZIKK. A jelen egyezmény tiz évig marad hatályban attól a naptól számítva, a melyen életbe lép. Abban az esetben, ha tizenkét hónappal a tiz évi időtartam lejárta előtt a szerződő felek egyike sem mondja fel a jelen egyezményt; az hatályban marad egy évig attól a naptól számítva, a melyen a szerződő felek egyike a felmondási nyilatkozatot megteszi.(2) IX. CZIKK. A jelen egyezmény meg fog erősittetni és a megerősítési okiratok, mihelyt lehetséges, Berlinben ki fognak cseréltetni; az egyezmény életbe lép a tizenötödik nap kezdetén azon nap után, a melyen a megerősitési okiratok kicserélése történt. Ennek hiteléül mindkét fél meghatalmazottjai az egyezményt aláírták és czímerükkel megpecsételték. Kelt két példányban Berlinben, ezernyolczszázkilenczvenkilenczedik évi deczember hó 30-ik napján. (3) (P. H.) (P. H.) Szögyény s. k. (1) A VII. czikk az átmeneti intézkedéseket tartalmazza. Az első bekezdés, mely olasz államszerződésünk VII. czikkében az első és második bekezdésnek felel meg, oly szövegezést nyert, hogy a készülő félben levő példányok befejezésének megengedésére szintén kiterjedjen. A harmadik bekezdésben említett leltározásra és bélyegzésre vonatkozó részletes szabályokat olasz államszerződésünk kikötései folytán is közigazgatási úton állapítottuk meg; czélszerűnek mutatkozott tehát a jelen egyezmény VII. czikkének harmadik bekezdésében ezt világosabban kimondani, mint a hogyan az az említett államszerződés 7. czikkében történt. Egyéb tekintetben nincs eltérés a jelen egyezmény VII. czikke és olasz államszerződésünk 7. czikke közt. V. ö. 1901 május 24-én 35,307. sz. keresk. min. rend., az irodalmi, művészeti és fényképészeti müvekre vonatkozó szerzői jogok kölcsönös védelme végett a Németbirodalommal 1899 decz. 30-án Berlinben kötött és az 1901: VI. t. czikkben foglalt egyezmény VII. czikkének végrehajtása tárgyában (1901. R. T. 306.). (2) A VIII. czikk az egyezmény hatályának időtartamáról, valamint a felmondás módozatairól szól és angol államszerződésünk X. czikkének mintájára van szövegezve. (3) A IX. czikk, hasonlóan, mint olasz és angol államszerződésünk 9.. illetőleg XI. czikke a megerősítési okiratok kicserélésére és az egyezmény hatálybalépésének napjára vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. Zárójegyzőkönyv. Mielőtt a mai kelet alatt kötött egyezmény aláírásához fogtak volna, az alulirott meghatalmazottak a következőkben állapodtak meg: az I. és II. czikkekhez: Egyfelől az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, másfelől pedig a Németbirodalom közti viszonyt illetőleg egyetértés áll fenn arra nézve : 1. hogy belföldi szerzőknek az egyik területen megjelent művei nem tekinthetők a másik területén hazai műveknek és ezért csak szerződésszerű védelemben részesülnek; (1) 2. hogy valamely művet, a mennyiben azt az egyik fél törvényhozása csak megjelenésénél fogva védi, szerződésszerű védelem csak akkor illet, ha a mű a másik félnek belföldi törvényhozása szerint is az előbb emlitett fél területén megjelentnek tekintendő. A jelen jegyzőkönyv, mely külön megerősités nélkül is, a vonatkozó egyez mény-megerősitő okiratok kicserélésének puszta ténye által, a szerződő felek részéről elfogadottnak és jóváhagyottnak fog tekintetni, 1899. évi deczember hó 30-ik napján Berlinben két példányban iratott alá.(2) Szögyény s. k. Bülow s. k. (1) A zárójegyzőkönyvnek sem 1., sem 2. pontja nem vonatkozik a magyar korona országaira, hanem esak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok s a Németbirodalom közti viszonyra. A mi az 1. pontot illeti, már emlitve volt, hogy egyfelől az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak a volt német szövetséghez tartozott tartományai közt, másfelől a Németbirodalom közt a szerzői jogok kölcsönös védelme iránt viszonosság áll fenn, a miből következik, hogy az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak a volt német szövetséghez tartozott tartományaiban bizonyos német művek és viszont, már a belföldi törvényhozásnál fogva viszonossági védelemben részesülnek és így figyelemmel az egyezmény I. és II. czikkere, különösen pedig az I. czikk első bekezdésére, nem esnének az egyezmény alá. A területi különbségek megszüntetése végett a zárójegyzőkönyv 1. pontja az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak és a Németbirodalomnak egymás közt való viszonyára nézve megállapítja, hogy belföldi szerzőknek az egyik területen megjelent művei nem tekinthetők a másik területen hazai műveknek és ezért csak szerződésszerű védelemben részesülnek. A magyar korona országai irányában ilyen rendelkezésre szükség sincs, mert köztünk és a Németbirodalom közt a belföldi törvényhozáson alapuló hasonló viszonosság nem áll fenn. (2) Az az ok, melynél fogva a zárójegyzőkönyv 2. pontja sem vonatkozik a magyar korona országaira, a következő: Az 1895. évi deczember hó 26-án kelt osztrák törvény 6. §-ának második bekezdése szerint a zeneművek és szinművek már a nyilvános előadás következtében is megjelentek gyanánt tekintendők, mig ellenben az 1870. évi junius hó 11-én kelt német törvény szerint a nyilvános előadás a szerző jogai közé tartozik ugyan (50. §.), de a nyilvános előadás a zeneművet és a szinművet megjelent művé még nem teszi, hanem a megjelenéshez szükséges, hogy a mű közzététel végett többszörözve és forgalomba hozva legyen. Tekintettel tehát az egyezmény I. czikkének első bekezdésére és II. czikkére, a Nemetbirodalom kénytelen volna védeni valamely idegen, például orosz szerzőnek Ausztriában pusztán nyilvánosan előadott, de egyébként kéziratban levő zeneművét vagy szinművét, holott, ha ugyane műnek nyilvános előadása a Németbirodalomban történt volna, az védelemben egyáltalában nem részesülne. Nehogy erre a Németbirodalom kötelezhető legyen, azért egyfelől az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, másfelől pedig a Németbirodalom közti viszonyt illetőleg a zárójegyzőkönyv 2. pontjában kimondja, hogy valamely művet, a mennyiben azt az egyik fél törvényhozása csak megjelenésénél fogva védi, szerződésszerű védelem csak akkor illet, ha a mű a másik félnek belföldi törvényhozása szerint is az előbb említett fél területén megjelentnek tekintendő. A magyar korona országaira a zárójegyzőkönyv 2. pontja sem terjed ki, mert a mi törvényünkben nincsen az osztrák törvény 6. §-ának második bekezdéséhez hasonló rendelkezés, hanem a magyar törvény a megjelenés kérdésében a német törvénynyel azonos alapon áll. Végül megjegyeztetik, hogy az egyezménynek a ratificatió fentartásával aláírt úgy magyar, mint német szövege eredeti szöveg, és így az egyezménynek mindkét szövege változatlanul volt beczikkelyezendő. (1896-1901. országgyűlés képviselőházának írományai 807. sz.). (Eredeti német szöveg.) Seine Majestät der Kaiser von Oesterreich, König von Böhmen etc. und Apostolischer König von Ungarn, einerseits und Seine Majestät der Deutsche Kaiser, König von Preussen, im Namen des Deutschen Reiches, andererseits von dem Wunsche beseelt die Urheberrechte an Werken der Literatur, Kunst und Photographie in den beiderseitigen Staatsgebieten in wirksamer Weise zu sichern; haben beschlossen, zu diesem Behufe ein besonderes Uebereinkommen zu treffen und demgemäss zu Ihren Bevollmächtigten er nannt: Seine Majestät der Kaiser von Oesterreich, König von Böhmen etc. und Apostolischer König von Ungarn Allerhöchstihren Kämmerer und wirklichen geheimen Rath etc. etc., ausserordentlichen und bevollmächtigten Botschafter bei Seiner Majestät dem Deutschen Kaiser, König von Preussen, Herrn Ladislaus Szögyény-Marich von Magyar-Szögyény und Szolgaegy háza und Seine Majestät der Deutsche Kaiser, König von Preussen Allerhöchstihren Staatsminister, Staatssekretär des Auswärtigen Amtes Herrn Bernhard Grafen von Bülow; welche, nachdem sie sich gegenseitig ihre Vollmachten mitgetheilt und dieselben in guter und gehöriger Ordnung befunden, die folgenden Artikel vereinbart haben: ARTIKEL 1. Jedes Werk der Literatur, der Kunst und der Photographie, welches in den Staatsgebieten eines der vertragschliessenden Theile einheimisch ist, wird in den Staatsgebieten des anderen Theiles, wenn es nicht auch dort als einheimisch anzusehen ist, den dort für Werke gleicher Art durch die inländische Gesetzgebung jeweils gewährten Schutz auf Grund dieses Uebereinkommens geniessen. Der vertragsmässige Schutz wird jedoch nicht gewährt, wenn das Werk dort, wo es einheimisch ist, überhaupt keinen gesetzlichen Schutz geniesst. Er soll ferner nicht länger bestehen, als der gesetzliche Schutz dort dauert, wo das Werk einheimisch ist. ARTIKEL II. Als einheimisch gilt ein Werk, wenn auf dasselbe vermöge seines Erscheinungsortes oder vermöge der Staatsangehörigkeit oder des Wohnsitzes seines Urhebers die betreffende inländische Gesetzgebung Anwendung findet. |