1. Szent vagy zárt idő alatt (tempus sacratum vel clausum) azon napokat kell érteni, melyeken ünnepélyes lakadalmak meg vannak tiltva. Az ókori egyházban a gyász napokon nemcsak az esketés, hanem a „coitus" is tiltva volt. A kánonjogban ilyen zárt idő a nagybőjti és adventi időszak s a főünnepek. Minthogy a zárt időre nézve a nemzeti egyházak különbözőleg intézkedtek, a tridenti zsinat (Sess. XXIV. c. 10. de ref. matr.) azt rendelte, hogy ádventi első vasárnaptól kezdve vízkeresztig és hamvazó szerdától husvétutáni első vasárnapig az ünnepies házasságokra vonatkozó régi tilalmak megtartassanak; más időben pedig ünnepélyes házasságok megkötését megengedi. E kánon szerint tehát a csendes esketés meg van engedve és csak a zajos ünnepélyességek vannak eltiltva. Hazánkban a r. kath. egyház a zárt időt a régi szokás szerint megtartja s nemcsak az iinnepélyes, de a csendes esketés is püspöki felmentés nélkül tilos.

Nézetünk szerint a házasság isteni rendeleten alapuló intézmény, ennélfogva bármely időben köthető, mert törvényessége nem függ az időtől, hanem a törvény által megszabott kellékektől. A magyarhoni ev. egyházban tehát az esketés ádventi és bőjti időben meg van engedve, de a más vallásuak iránti kiméletből mindenkor a legnagyobb csendben végzendő.

2. Tilalom („Vetitum vel interdictum ecclesiae") nem egyéb, mint az esketésnek az illetékes egyházi hatóság részéről alapos okból történt betiltása. A pápa, mint a r. kath. egyház legfelső törvényhozója megtilthatja bármely házasság megkötését. A püspök megtilthatja az esketést, hogyha valamely akadály gyanúja forog fenn, vagy ha nagy botrány keletkezhetnék az egybekelésből. A tilalom ellenére eskető plebános egyházi fenyiték alá

esik, a házasfelek pedig addig egymástól elválaszthatók, míg a tiltó ok tisztába nem hozatik.

A magyarhoni evang. egyházban csak azon tilalmak vétetnek tekintetbe, melyeket az állam törvényei s ezeken alapuló ministeri rendeletek állítottak fel, pl. a kiskorúság, a katonakötelezettség stb.

3. A jegyváltás (sponsalia) annyiban házassági akadály, a mennyiben a jegyes addig, mig az eljegyzés köteléke az illetékes egyházi törvényszék itélete által fel nem bontatik, vagy annak kötelező ereje valamikép meg nem szünik, egy harmadik személylyel házasságra nem léphet.

4. A szüzességi fogadalom (votum castitatis) valaki által Istennek tett oly igéret, hogy egész életét szűzen s nőtlen vagy hajadon állapotban fogja tölteni. Szüzességi fogadalom lehet: a) egyszerű örök szűzességi fogadalom (votum simplex perpetuae castitatis); b) szerzetes rendbe belépésre való fogadalom (votum ingrediendi ordinem); c) egyházi magasabb rendbe való lépés (ordines sacros suscipiendi) és d) a házasságtól való megtartóztatás fogadalma (votum non nubendi).

A fogadalom ereje csak a pápai felmentés által szűnik meg. Ennélfogva ha szerzetes, apácza vagy világi pap pápai felmentés nélkül házasságra lép, az ily házasság semmis azután is, ha az illető más vallásra térvén át, megszünt papnak s szerzetesnek lenni. Magyarországban az 1843. évi III. t. cz. s még inkább az 1868. évi LIII. t. cz. 8. §-a alapján az ev. vallásra áttért r. kath. pap, szerzetes vagy apácza érvényes házasságra léphet akár evangélikus akár r. kath. féllel.

A középkori egyházban még több tiltó házassági akadály volt, pl. a nyilvános vezeklések ideje (impedimentum catechismi). Hazánkban a plebános fel van jogo

sítva az esketést elhalasztani ha egyik vagy másik jegyes a r. kath. vallás alaptanaiban nem eléggé jártas. A felek a plebános eljárása ellen az illetékes püspökhöz folyamodhatnak.

HARMADIK FEJEZET.

A házassági ügyekre vonatkozó törvényhozási s

felmentési jog.

145. §.

Házassági törvényhozás.

Az első három században az egyház szigorúan ragaszkodott a házasság monogam termeszetéhez, de a házassági ügyekben vagy Mózes törvényeihez vagy római jogelvekhez alkalmazkodott. Általánosan elismert és kötelező szabályok nem léteztek, mert az egyház egységes szervezete s az abból folyó összpontosított törvényhozási hatalom hiányzott. Konstantin áttérésével csak annyiban változtak a viszonyok, a mennyiben a római császárok által egybehivott egyetemes zsinatok általánosan köte lező hitczikkeket s némely jogi viszonyokat szabályozó törvényeket hoztak. De csak Justinián császár óta kezdték a keleti római császárok a házassági ügyekre vonatkozó egyházi kánonok tekintélyét elismerni. IX. Gergely pápa előtt a házassági ügyekre nézve nem léteztek általánosan kötelező törvények, hanem minden nemzeti egyház önállólag intézkedett. A IX. Gergely utáni pápáknak sikerült az egyházi törvényhozást a római pápa kezében összpontosítani s a kánonjog házassági szabályainak az államhatalom részéről teljes elismerését megszerezni. A XVI. századig a házassági ügyekre vonatkozó törvényhozás kizárólag az egyház kezében nyugodott. A tridenti zsinat (Sess. XXIV. can. 4. de sacr. matr.) azt állítja, hogy a házassági bontó akadályokat egyedül az egyház állíthatja fel." Minthogy a házasság szentség, ennél fogva a házasság lényege és érvénye körül csak az egyház hozhat törvényeket s kizárólagos joggal bír ezen akadályok alól való felmentésre és a házasság érvényessége feletti határozásra. A r. kath. egyház tántoríthatlanúl ragaszkodik a tridenti zsinat rendelkezéséhez.

A reformatio a házasságot szentségi természetéből kivetköztette, és a házassági törvényhozást az államra és az egyházra bízta. A reformátorok szerint a házasságot az Isten rendelte s a házassági ügyekre nézve is szabályozó az Isten igéje. Ennélfogva az Isten igéje feljebb áll minden emberi rendelkezésnél és fogadalomnál (Aug. Conf. XXIII. cz.).

Hazánkban az evangélikus egyház a bécsi békekötésig tényleg rendelkezett a házassági ügyekben az országos törvények és a kánonjog értelmében és csak azon szabványokat szüntette meg, melyek az Isten igéjével s a hitvallásokkal ellenkeztek. A bécsi és linczi békekötés szerint az evangélikus egyház olyan jogokkal ruháztatott fel, a milyenekkel a r. kath. egyház bírt; ennélfogva a házassági ügyeket maga rendezte, a mint az az akkori esperességi rendtartásokban látható.

III. Károly királynak 1731. évben kibocsátott rendelete a házassági ügyekre vonatkozó biráskodást a r. kath. egyházi székekre bízta azon utasítással, hogy azokban az evang. egyház elvei szerint itéljenek. E rendelet is elismeri az evang. egyháznak a házassági ügyekre vonatkozó törvényhozási s rendelkezési jogát s egyedül a biráskodás jogától fosztja meg.

II. József uralkodása alatt a házassági ügyekre nézve azon elvek uralkodtak, hogy egyedül az állam van jogosítva az érvényes házasság kellékeit megszabni és a polgárjogi házassági akadályok alól felmentéseket adni. Ez elvek az 1786. évi házassági rendeletbeu foglaltatnak s vallás tekintet nélkül mindenkire kötelezők voltak. Az 1791. évi XXVI. t. cz. 11. §-a szerint „Mind a két hitvallású evangélikusok minden házassági ügyének elitélése az ő saját egyházi székeikre hagyatik", a törvényszékek szervezése s ,,azon elvek felállítása,

melyek szerint e törvénysz itélni fognak, megerősítés ve tessenek." "Mi a hazai tör és sógorsági) az evangeliku engedett fokozatokban leendő sége az evangélikusokat, harmadik és negyedik fokoza szer mindenkorra felmenti." Ezekből látjuk, hogy az

a házassági ügyeket egyházilag székeket felállítani s a házas

146.

A házassági akadályok m

1. A házassági akadály tályuk szerint különbözőleg a) Vannak oly akadályok, tól elenyésznek, pl. a kiskorú sével, a katonakötelezettség fennálló házasság a másik h tehetetlenség.

b) Némely akadályok a h ban sértett fél akaratával megs jogi természetű akadályok, pl.

c) Az isteni jogból s a ha testi és lelki fogyatkozásaikból sem szünnek meg, pl. vérroko és az oldalvonal első fokán.

d) Vannak oly akadályok. megszüntethetők.

2. Felmentés. Felmentés tiltó törvény hatályának valamel tese. Felmentés csak azon házassá