Proinde vobis horum vigore benigne demandantes: quatenus antefatam Supplicem Personam, clementissimae hius Nostrae Resolutionis ita certiorem reddere, ac superinde ulterius necessaria, debitis in locis, Nomine Nostro, quamprimum ordinare; nec non deinceps omnino ad hoc attendere velitis, ut eidem praedicta Pensio diurna, resoluto modo, in posterum, a die praesentis Mandati Nostri semper effective persolvatur. Executuri per hoc benignam ac omnimodam Voluntatem Nostram. Dabantur in Arce Nostra Posonii, Die Undecima Novembris, Anno Millesimo Sexcentesimo et Quadragesimo Sexto, Regnorum Nostrorum, Romani, decimo, Hungariae vigesimo primo, Bohemici vero decimo nono.

Ferdinandus m. p.

Vdalricus Fr. de Colowrath m. p.

Ad Mandatum Electi
Dni Imperatoris pprium.
Marcus Pucz m. p.

Néhai Jordánszky Elek fölszentelt püspök kiadott egy könyvet, melyben a hazánkban levő Boldogasszony csudatevő képeit rézmetszetben közli; e könyv elején mondatik: hogy ez a lélekváltság a pozsonyi Sz. Márton föplebánia templomában (az ottani társas-káptalannak egykor a várban a Sz. Megváltóról nevezett temploma volt, ezért most is Sz. Megváltót visel pecsétén, Imre király szállította a káptalant le a városba) történt volna.

V.

EGY ERKÖLCSTÖRTÉNETI ADAT.

Majerszky Pál ungvári kamarai kormányzó, jó vagy rosz lélek nyugtalanításiról tudatja gyaraki gróf Grassalkovich Antalt, a pozsonyi kir. kamara elnökét 1767.

Nagyméltóságú Gróf, Fö Camerae Praeses Úr, Kegyelmes Uram, Protectorom! Ajánlom engedelmes, alázatos szolgálatomat Excellentiádnak. Nagy félelemmel és orczám pirulásával, de kéntelen vagyok, mert egésségemben s életemben jár a dolog, mint magamnak, mint cselédjeimnek, mély alázatossággal és könyörgéssel Excellentiádnak alázatosan jelentenem, tudniaillik: ez ungvári praefectoralis ház, melyben lakom *), még, Horváth urak birodalma alatt is többször jó vagy rosz lélektül, a mint bizonyossan hiteles emberek által tudósíttatom, nyughatatlanná tétettetett, melyet Praefectus Névery uram is, a mint bizonyítják, többször tapasztalta; az én ide jövetelemtől fogvást pedig, jóllehet nékem nem jelentették, de embereim gyakorta tapasz

*) Az ungvári uradalom Bercsényi Miklós birodalma volt.

talták olyatén léleknek nyughatatlanságát, éjszaki nagy zörgéseit és infestátióját, kivált ezeken a múlt egynéhány napokon, nem csak az magam embereimet, de még nálam lévő homonnai Páter Quardiánt, szerzetes Páter társával együtt, kiknek az ebédlő házamban, itt nálam lévén, éjszaki szállást adtam nyugodalomra, de azért nyughatatlanságot adott az infestans lélek, mert fél tizenegy óra tájban elsőbb az ajtókon kopogván, annak utánna egész éjfél után egy óráig meg nem szűnt az ablakok alatt zörgetni s csattogni, mely miatt szegény Páterek egész éjszakát nyughatatlan félelemmel töltötték; minémű zörgést és csattogást mást éjszakán is a diákjaim szállásán is elkövetett *). Erre való nézve kéntelenítettem benedicáltatni és exorcisál, tatni az egész épületet egy tisztelendő Páter Servitával. Megmutatja az jövendőség, leszen-e utána szünete, vagy sem? Kegyelmes Uram! nem is csudálom ezen a helyen efféle történeteket; mert, a mint az emberek vallják közönségesen, múlt seculumban temető hely vala, mely új épületet tétetett Névery praefectus uram, ott is a fundamentomokbul két vagy három koporsót ástak ki, és sok embercsontot; én is, hogy az új pinczébül a vizet kivitethessem, csatornának valót ásattam, csak azon a helyen is, két koporsót ástak ki embercsontokkal; mely kis veteményes kert vagyon a ház mellett, kapálásának alkalmatosságával holt emberek koponyáit, lába és keze szárait kapálták ki. Esedezem azért térden állva, mély alázatos könyörgéssel Excellentiád kegyelmességénél, ne kénteleníttessem még éltemben temetőhelyben a holtak közt lakni, kivált a léleknek infestátiójával; mert reménységem sincs, hogy ezen a helyen egésségem szolgáljon: hanem méltóztasson kegyelmesen megengedni, hogy volt Orosz Ferencz uram házában, a hol még is három szobácska vagyon, oda által hordozkodni, és ott jövendőben, a mint Excd kegyelmesen megengedni méltóztatik, praefectusnak szükséges épületeket tétetni; a fundus jó tágas, egyenes helyen vagyon, akármely successorom is megelégedhetik vele. Ezen ház ugyan az arendátor zsidónak contractualiter vagyon adva, ilyen czikkely alatt: „Praeterea, domo neo-reluta Francisco Orosziana pro habitatione Arendatoris destinata, attamen in eadem domo arenda synagogae pro Dominio in salvo permanente." Ezen Orosz Ferencz uram házában az arendátor nem lakik, hanem a serházban, más zsidónak adta árendában, a zsidók synagógája is azonkivül ottan vagyon, de ezeknek, a hol most lakom, mint synagógára, mint pedig az árendátornak, amannak helyébe, hogy kárt ne valljon, talán oda lehetne adni, és így a dominium jövedelmében semmi fogyatkozás nem történnék. Mi illeti az új épületet elvárom buzgó óhajtással Excd kegyes resolútióját, mert készebb leszek akármely árendás házban innét kimenni, annak árendáját fizetni, mintsem egésségemnek avagy életemnek

*) Patvaristák.

nyilván való történhetésével e mostani praefectorális épületben lakni. Meddig is magamat Excd. tapasztalt kegyes malasztiban nagy alázatossággal ajánlom, és még élek, maradok Kegyelmes Uram, Excellentiádnak, Unghvár 7. Junius 1767. eszt. engedelmes szolgája, Majerszky Pál. m. p."

E folterjesztésre érkezett kamarai határozat:

Generose Domine! Erga Repraesentationem sub septima currentis mihi Comiti Praesidi factam, in eaque adductas rationes, et motiva admittimus omnino, ut antelata Dominatio Vestra modernum quarterium suum cum Arendatore Judeo, fors Manium infestationes nobis relatas tautopere haud experturo, permutare, adeoque ad neo relutam domum Oroszianam, alias pro habitatione Arendatoris destinatam, semet translocare, ibidemque necessaria quoque aedificia, sumptibus, in exstructionem, et pro habitatione Praefecti Dominii illius benigne resolutis, et sub decima Novembris 1766. ab hinc assignatis, ponere possit. Posonii vigesima tertia Juli 1767.

N. N. Sacrae Caesareo Regiae Apostolicae Maiestatis Regiae Camerae Hungarico Aulicae Praeses, et Consiliarii.

Azt tartom hogy azon kor jellemzésére tartoznak efféle adatok is; e célból is közlöm, mert a magyart, időről időre, minden oldalról illik ismernünk.

VII.

KISEBB KÖZLÉSEK.

I.

A VÁCI KÁPTALANNAK LEGRÉGIBB PECSÉTE.

ÉRDY JÁNOSTÓL.

E káptalan..

nak két kerek pecséte ismeretes : a régibb 1457-ki, az újabb 1700.évi okleveleiről adatott ki. (Magyar Történelmi Tár II. k. 75. 159. 1. 55. és 56. számú réznyomat). Az itt látható monorú pecsét körirata ez: † SIGILLVM CAPITVLI WACIENSIS, mely e káptalannak, a kékkői báró Balassa Antal levéltárában találtató 1268. 1297.

és 1300. évi okleveleiről függ.

Tört. Tár. Vl. k

II.

MÉG NÉHÁNY MAGYAR KÖRIRATÚ PECSÉT.

NAGY IVÁNTÓL.

Mióta Nógrád megyei Nötincs helység (Nötecsi bírák) 1615-ki 1) magyar köriratú pecsétét (typarium) megismertettem 2), többen érde kes adalékokkal járultak a magyar köriratú pecsétek ismeretéhez. Így a Magyar Történelmi Tár I. köt. 175. s. köv. ll. Lugossy József úr két magyar köriratú pecsétnyomatot mutatott fel a XVI. század elejéről, és huszonöt általa ismert ilyféle pecsétet számol elé 3). Ráth Károly úr a M. Tört. Tár III. köt. 260 1. leginkább a helységek pecséteire vonatkozva, tizenkét eddig ismeretlen példányt közöl a Győr vármegyei teréziai úrbéri iratok közt találtató okmányok lenyomatai után ; ilyeket magamnak is volt alkalmam noha magyar köriratúakra nézve

kevesebb sikerrel átbuvárolhatnom ').

Én az ekképen szaporodó magyar köriratú pecsétek sorjegyzéké. hez jelenleg némi adalékkal kivánok szolgálni és pedig úgy 1) községi, mint 2) céhek, vagy 3) magán személyek pecséteivel.

Az első osztályra nézve legelőbb említendő Nagy-Oroszi pecséte. E mezőváros Nógrád vármegye délnyugoti szélén Drégely várától nem messze fekszik. Hajdan orosz telepítvényből alakúlt, és nevezetes kiváltságokkal birt, melyeket azonban a múlt század elején gróf Stahrembergnek kir. adomány útján fegyveres erővel teljesített beiktatása sírba vitt. Ekkor lakosainak nagy része el is széledt, kiknek helyét német telepítvény tölté be, de kik csakhamar teljesen megmagyarosodtak úgy, hogy jelenleg népe tisztán magyar. E mezővárosnak hajdan magyar köri atá pecséte volt. Több XVII. századbeli oklevélen, de nevezetesen egy 1683-ban kelt nyugtatványon láttam ezt lenyomva ; és így bizonyos hogy e századnál (vagy is 1683-nál) nem későbbi.

Nagysága e teljesen körded és csinos metszetű pecsétnek egy 1800-diki veretű vörös réz két krajcároséhoz hasonló. Külső szélét

1) Nem 1645-ki, mint Fényes után említi Ráth Károly úr, ki ismertetésemet (az Új M. Muzeumban 1851) nem látszott olvasni. Csak e figyelmeztetés után történt az érdeklett pecsétleirásnak Fényes Geographiai Szótára részére megküldése, de hibás évszámmal. Ezt az igazság rehabilitátiójáúl.

2) Új M. Muzeum 1851. I. k. 635–636. 1.

3) De az érdeklett nölecsi bírák" pecséte figyelmét elkerülte 4) Ezen úrbéri iratok 1773-1781 közt kelvén, ha a pecsétnyomaton az évszám nincs meg, nagyon bajos a vésmény készülési korát csak az előbbi (XVII.) századba is áttenni; hacsak a betűk alakj、 nem bélyegezné a kort, mi azonban ritkaság.