Page images
PDF
EPUB
[blocks in formation]

Nandorfejérvárnak elveszése, melyet 1521. augustus 29-én (tehát ugyanazon nap, melyen öt esztendővel később a mohácsi csata történt) árulás által foglaltak el a törökök, nem csak Magyarországra, de az összes keresztyénségre nézve többé nem pótolható, súlyos csapás volt. Mindjárt akkor mutatkozott, hogy a keresztyénség ezen csaknem egy századig a magyar nemzet legdicsőbb höseitől roppant áldozattal és számos vitéz bajnok vérontásával oltalmazott védfalának elesése útat nyit a töröknek közvetlenül hazánk szivébe, közvetve pedig a többi keresztyén országokba is; és hogy annál nagyobb veszteséget a tatárjárás óta a magyar nemzet, sőt az egész keresztyén világ aligha tapasztalt. Ámbár tehát Europának akkori conjuncturái közt nem igen volt remény, hogy a nagyon elgyöngült és a többi keresztyén hatalmasságoktól magokra hagyott magyarok Nandorfejérvárt a hatalmas padissah ellen sokáig sikerrel tarthassák; az áruló várparancsnokok még is igazság szerint az ország törvényei által kimondott büntetésnek egész súlyát érdemelték.

Jelen közleményemnek tárgya főkép történeti szempontból a Hedervári Ferencre büntetésül kimondott jószágvesztésnek részletes felvilágosítása lévén, elég legyen a situatio általános megismertetése végett röviden megjegyeznem, hogy a bűnös leginkább három volt: Hedervári Ferenc, Enyingi Török Bálint és Chulai More Mihály. Ezek közöl az első kettő gyáván hagyta oda állomását, és a várból megszökött; a harmadik pedig, kit Hedervári helyetteséül rendelt volt, titkosan a törökkel egyezkedvén, Nandorfejérvárt annak kezére játszotta. S itt meg kell ütköznünk abban, mi csekély erély volt Török Bálint és Hedervári Ferenc büntetésében kifejtve. Mert ámbár az 1521: 65. és 66. s az 1523: 59. tc. Nandorfejérvár és Szabács elvesztésében bűnösökre kimondta a büntetést, s ám

« PreviousContinue »